Skip to content
Tökéletes családok, jól kinéző férfiak és nők, mindent tudó gyerekek, gondoskodó anyukák, önfeláldozó apukák: erről szól most az élet. Vagyis igazából nem erről szól, de mindenki ezt mutatja a világnak.
(tovább…)
Soha nem láttam magam olyan szépnek, mint akkoriban. Majdnem 8 hónapos terhes voltam, a fodrásznál ültem, feszülős kék felső volt rajtam és imádtam minden kerek mintáját rajtam.
(tovább…)
Csak a képzeleteinkkel és az ábrándjainkkal osonhatunk hátrafelé pillanatokra. De csalókák ezek a pillanatok, mert csak azt ragadjuk ki, ami nekünk a legfontosabb és persze azt, ami a legszebb volt.
(tovább…)
Kilenc éve volt, úgy emlékszem. Izgatottan vártam a buszmegállóban, csokival és egy üveg borral a kezemben. Csak néhány perces séta volt a lakásig.
(tovább…)
Imádom a tavaszt. Számomra a legkedvesebb évszak. Szinte hallom, ahogyan pattannak a rügyek, a hosszú tél után utat tör a fagyos földből újrasarjadó élet.
(tovább…)
A mellkasomon pihensz. Érzem, ahogy veszed a levegőt, hallom ahogy szuszogsz, és érzem picike szíved dobogását.
(tovább…)
Más voltam. Valahogy mindig mélyen belül más voltam. Lázadtam minden ellen, amit belül igazságtalannak éreztem.
(tovább…)
Az én történetem lehetne talán egy love story is, velőig ható nagy találkozásról, boldog pillanatokról, ráeszmélésről, hogy megtaláltam a nagybetűs őt. Azonban sokkal inkább szól félelmekről és azok okozta sebekről.
(tovább…)
Elvesztettem… és nem tudom miért… Mi volt a baj? Kivel volt baj? Én nem voltam elég? Vagy vele van a baj?
(tovább…)
Úgy tűnik, megtaláltam… Megvan a boldogságom kulcsa, és azt hiszem egyszerűbb, mint azt bárki gondolná.
(tovább…)
Felkelsz. A telefonod kijelzője 5.30-at mutat. Nagy nehezen kikászálódsz az ágyból és felteszed a kávét főni. Jól tudod, hogy ma nem ez lesz az egyetlen, hiába fogadtad meg, hogy megpróbálsz kevesebb koffeint fogyasztani.
(tovább…)
Nem tudnám pontosan megmondani miként is kezdődött, mikor alakult, fejlődött tovább az, ami kettőnk között elindult. Csak azt vettem észre, hogy szépen lassan átcsapott valami másba.
(tovább…)
Jelen körülmények között úgy döntöttem, hogy nem látogatom meg a nagymamámat legalább két hétig. Könnyű volt ezt elhatározni, de betartani nehezebbnek bizonyul, mint hittem volna.
(tovább…)
Megállok és írni akarok neked! Írni akarok, hogy elmondjam, hogy szeretlek és, hogy nagyon hiányzol. Megnyitom a beszélgetést és rájövök, hogy most neked nem rám van szükséged.
(tovább…)
Már rég nem ültem a pályaudvaron. Nem vártam a hajnali ködben már egy vonatra sem. S talán, amikor az utazót megfosztják az utazás tényétől, akkor jön rá arra, hogy egyik nap még természetes dolog jegyet venni egy másik országba, a másik nap már csak a remény marad.
(tovább…)
Ma már nem telik el úgy óra, hogy ne jönne velünk szembe valamilyen kreatív ötlet a környező országokból, amelyek karantén alá kerültek. És bár mi most még korlátozottan ugyan, de kimozdulhatunk a 4 fal közül, aki teheti otthonról dolgozik, minimálisra csökkentve a másokkal való érintkezést.
(tovább…)
Késő éjjel van, megint álmatlanul forgolódom. Hallgatom az eső halk, monoton kopogását. Mióta elmentél, hogy külföldön találd meg a számításod, nem vagyok önmagam. Csak lézengek kedvetlenül, szomorúan.
(tovább…)
Megpróbáltam minden lehetséges módon elmondani neked, hogy mennyire szenvedek a hiányodtól! Kedves voltam és cserfes, mint a kislányok mikor valami után nagyon sóvárognak.
(tovább…)
Vajon mik lehettünk mi egymásnak? Csak találgatok, keresem a sablonos címkéket. De egyik sem passzol ide. Csupa kérdőjeles buborék ugrál a fejem körül.
(tovább…)
Elindultam a fejemet kiszellőztetni. Gondolatban épp egy fullasztó se veled se nélküled kapcsolat útvesztőjében bolyongtam a kiutat keresve, amikor berobbantál az életembe.
(tovább…)
El sem tudom képzelni, mit gondolhatsz rólam. Nyilván azt, hogy pszichopata vagyok. De ez nem igaz, és ha belegondolsz, ezt te is tudod.
(tovább…)
Mint általában sok mindenről, a gyereknevelésről is megvoltak a már-már kőbe vésett elveim, még azelőtt, hogy gyerekem lett volna.
(tovább…)
Az ingatlanpiac robbanásával a korábban erősen lenézett panelok árai is az egekbe szöktek még a kisebb megyei jogú városokban is (pl. Dunaújváros kb. 50 ezer lakossal).
(tovább…)
Szombat délelőtt van. A kis verandánkra éppen odasüt a szűrt, tavaszi napfény. Odabent fő az ebéd és megengedek magamnak pár perc pihenőt.
(tovább…)
Ismered az érzést, amikor kihúzzák a biztos talajt a lábad alól? És tudod, mi történhet ilyenkor? Zuhansz… Vagy szárnyalni kezdesz, mert valaki új fuvallatot küld a szárnyaid alá.
(tovább…)
Terhességem alatt nagyon sok anyukával beszélgettem, rengeteg cikket elolvastam, hogy nagyjából felkészüljek arra, hogy mi vár majd rám, ha megszületik a lányom.
(tovább…)
A szemei kisírtak voltak, megint bántotta András – nevezzük így a férfit. Azt a férfit, aki egyszerre volt a szenvedélye és keserűsége, szerelme és ellensége.
(tovább…)
Ahogy a Szirén című filmben elhangzott, „Erről szól az élet, hogy minden egyes reggel előtted a döntés: mindent megváltoztathatsz.”
(tovább…)
Hajnal volt, amikor felébredt. Azt hitte álmodik, egy kar nehezedett rá. Meleg, izmos, ölelő kar.
(tovább…)
Szükséged van arra, hogy hallj bizonyos szavakat? Néha jobban kell a szó, mint az ennivaló. Nem biztos, hogy hallottad már ezt. Elgondolkodtál rajta?
(tovább…)
A Kálvin tér felé sétálunk. Enyhe a levegő: a fullasztó melegnek már vége, szürkés-sötétkék sötétség takarja a kora hajnali álmukat alvó házakat.
(tovább…)
Első beszélgetés, első találkozás, első csók. Sokszor úgy hozza a sors, hogy lesz valaki az életedben, aki megdobogtatja a szíved, de távol van.
(tovább…)
Megbeszéljük majd egyszer, hogy mi volt ez az egész köztünk? Csak mert te sosem mondtad el nekem, én pedig mindig féltem megkérdezni.
(tovább…)
Te belezuhantál a gödörbe, én akkor már kijutottam. Fáradt, kétségbeesett, reményvesztett, megtört férfiként ismertelek meg.
(tovább…)
A legutóbb megjelent írásom nagyon sok olvasót késztetett arra, hogy reagáljon az ott leírtakra.
(tovább…)
Mostanában valamiért gyakran eszembe jut, hogy miképp éltem meg a lányom születését követő első időszakot.
(tovább…)
Megvan az az érzés, amikor rájössz, hogy idáig a vesztedbe rohantál?
(tovább…)
Tudom, neked csak játék voltam. Semmi komoly, csak egy vicc, amin a barátaiddal nevethetsz.
(tovább…)
Forró a tenyered. Fázom attól, ahogy rám nézel, megérintesz. Fázom, és közben érzem, hogy megmozdítasz bennem valamit.
(tovább…)
Éreztél már olyat, hogy minden rendben van az életedben, mégis hiányzik valami vagy valaki?
(tovább…)