Skip to content
Villanyoltás előtt egy apró ízeltlábú sántikált be az olvasólámpa fénykörébe. Virág először valami bogárfélének nézte, mert csak hat lába volt.
(tovább…)
Végre megint péntek, végre az utolsó kicsengetés! Sebi már alig várta a leckementes délutánt. Békés koraőszi délután lehetett volna, de a még nyáriasan meleg levegő mégsem csak a nap hevétől remegett. Harci zajok töltötték be: csatakiáltások, ágyúdörgés, puskaropogás, kereplők zaja.
(tovább…)
A salátaágyás romjai közül egész pontosan 43 darab csigát sikerült kiszedegetni. Sebi úgy érezte, sosem fogynak el. A homokozóból kihalászott tejfölösvödörbe pakolta őket, és Bogra akasztotta, aki életében sokadik alkalommal sajnálta, hogy nincs keze.
(tovább…)
– Miért javasoltad Csigulinak a salátát? Anyukád haragudni fog érte! – fordult Sebihez megrökönyödve Bog, miután hallótávolságon kívül kerültek.
(tovább…)
Új barátja a búvóhelyükön várt, amíg Sebi a házban ebédelt. A lehető leggyorsabban lapátolta magába az ételt, még kéretni is elfelejtette magát, pedig ez régi játékuk volt Anyuval.
(tovább…)