Skip to content
Azt hiszem döntöttem. Elengedlek. Muszáj, hisz ha nem teszem meg, akkor csak őrlődöm, várlak és egyre dühösebb leszek, ha nem jössz.
(tovább…)
Kilenc éve volt, úgy emlékszem. Izgatottan vártam a buszmegállóban, csokival és egy üveg borral a kezemben. Csak néhány perces séta volt a lakásig.
(tovább…)
Dancs Marcsi élete álomnapjára készült. Arra a napra, amikor szerelmével örökre összekötik az életüket. Egy darabig minden a „normális” kerékvágásban zajlott.
(tovább…)
„Mrs. Jacques Futrelle, lánykori nevemen Lily May Peel vagyok. 35 éves regényíró. A férjemmel utazom a hajón, az első osztályon. Ma 1912. április 10-ét írunk. Egy üzleti megbeszélésről tartunk hazafelé Southamptonból, a Massachusetts állambeli Scituate-be.”
(tovább…)
Más voltam. Valahogy mindig mélyen belül más voltam. Lázadtam minden ellen, amit belül igazságtalannak éreztem.
(tovább…)
Tudom, hogy rengeteg véletlen összejátszásának köszönhetem, hogy találkozhattunk.
(tovább…)
Úgy tűnik, megtaláltam… Megvan a boldogságom kulcsa, és azt hiszem egyszerűbb, mint azt bárki gondolná.
(tovább…)
Nem tudnám pontosan megmondani miként is kezdődött, mikor alakult, fejlődött tovább az, ami kettőnk között elindult. Csak azt vettem észre, hogy szépen lassan átcsapott valami másba.
(tovább…)
Késő éjjel van, megint álmatlanul forgolódom. Hallgatom az eső halk, monoton kopogását. Mióta elmentél, hogy külföldön találd meg a számításod, nem vagyok önmagam. Csak lézengek kedvetlenül, szomorúan.
(tovább…)
Nem szándékosan történt.
(tovább…)
El sem tudom képzelni, mit gondolhatsz rólam. Nyilván azt, hogy pszichopata vagyok. De ez nem igaz, és ha belegondolsz, ezt te is tudod.
(tovább…)
Igen. Jól értetted! Olyan sok mondatban hallottam már azt, hogy „amikor még udvarolt”.
(tovább…)
Hajnal volt, amikor felébredt. Azt hitte álmodik, egy kar nehezedett rá. Meleg, izmos, ölelő kar.
(tovább…)
A történelemben mindig nagy szerepet töltött be a szerelem? Már a görög mitológiában szövődtek az érdekes szerelmi szálak istenek és halandók között. De változott-e bármi is az idők folyamán vagy most is ugyanazokat a mintákat követjük?
(tovább…)
Első beszélgetés, első találkozás, első csók. Sokszor úgy hozza a sors, hogy lesz valaki az életedben, aki megdobogtatja a szíved, de távol van.
(tovább…)
Megbeszéljük majd egyszer, hogy mi volt ez az egész köztünk? Csak mert te sosem mondtad el nekem, én pedig mindig féltem megkérdezni.
(tovább…)
Te belezuhantál a gödörbe, én akkor már kijutottam. Fáradt, kétségbeesett, reményvesztett, megtört férfiként ismertelek meg.
(tovább…)
Tudom, neked csak játék voltam. Semmi komoly, csak egy vicc, amin a barátaiddal nevethetsz.
(tovább…)
A szerelem örök – szokták mondani. De hogyan viszonyultunk a történelem során a másik nemhez? Hogyan volt ez korábban és hogyan van most? Változott-e bármi is az idők folyamán?
(tovább…)
12 hét. Hogy mire jöttem rá? Hogy túl lehet élni.
(tovább…)
Nincs szomorúbb annál, mint amikor egy házaspár már nem álmodozik együtt.
(tovább…)
Mindig megperzselsz… Amikor megismertelek, egy nagymenő macsóval találkoztam össze. Kissé öntelt, hihetetlenül magabiztos férfi képét mutattad.
(tovább…)
Olyan boldog voltam és te összetörtél ezzel az egyetlen sorral: Szerintem ne beszéljünk többet.
(tovább…)
Kalandok bizony kellenek az ember életébe. Szerelmek meg pláne. De hogyan viszonyultunk a történelem során a másik nemhez? Hogyan volt ez korábban és hogyan van most? Változott-e bármi is az idők folyamán?
(tovább…)
A filmekben általában könnyű eldönteni, ki a jófiú/jó lány: a szomszéd srác, vagy lány, akit az ellentétes nemű főszereplő észre sem vesz a film utolsó öt percéig, amikor aztán rájön, hogy élete szerelme végig az orra előtt volt.
(tovább…)
Annyi, de annyi olyan párt, kapcsolatot, kapcsolat alakulást látok, ahol valahogy a szerepek megcserélődnek. Egymást szeretve őrlődő emberek küzdenek egymásért önmagukért.
(tovább…)
Vannak filmek, melyek – nem tudjuk megmagyarázni, hogy miért, de hatással vannak ránk, valahányszor látjuk őket. Mindig más fog meg belőle, attól függően éppen milyen életciklusban vagyunk, vagy mire emlékszünk vissza, vagy mit látunk magunk körül.
(tovább…)
,,Akit szeretsz, azért tégy meg mindent, de semmire se kényszerítsd…”
(tovább…)
Az elmúlt jó néhány évemet egyedül töltöm. Régre datálhatjuk az utolsó szakítást. Lassan elhúznak felettem a harmincas évek. Azok, melyeket egykoron csodás közös családi éveknek álmodtam…
(tovább…)
Ha 5 évvel ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy mostanra lesz egy bő 2 éves lányom, kiröhögöm! És felháborodok! És kikérem magamnak!
(tovább…)
Már annyira megszoktalak. De nem magam mellett. Nem. Mert nem vagy itt.
(tovább…)
Szóval köszönöm. Köszönöm, mindazt a fájdalmat, amit régen mázsás súlyként cipeltem, de most a legnagyobb mesterem.
(tovább…)
Közel vagy, de mégis olyan távol. Félsz. de én is félek. Mikor bontjuk le végre a falainkat?
(tovább…)
Nélküled elveszett vagyok. Olyan, mint aki eltévedt az erdőben. Együtt mentünk be, de aztán valahogy elveszítettük egymást.
(tovább…)
Csak egy este. Egy áttáncolt este, ahol a zene végtelenre volt állítva, miközben együtt énekeltük az ismerős dallam szövegét, még ha nem is pontosan.
(tovább…)
Félek a boldogságtól, félek, hogy újra bele zuhanok a szakadékba.
(tovább…)
A kislányok mind egytől egyig az esküvőjükről álmodoznak. Elképzelik, hogy milyen lesz a ruhájuk, a hajuk, milyen színű lesz a díszítés. Maguk mellé képzelnek egy szőke herceget, akinek kék a szeme.
(tovább…)
Internetes társkereső oldalakon vagyok regisztrálva. Volt pár futó kalandom, de úgy gondolom, függetlenként megengedhetem magamnak.
(tovább…)
Mindig rossz, ha elmész. Ha nem lehetek veled…
(tovább…)
Az első házassági évfordulónkat mindenképpen különlegesen terveztem megünnepelni.
(tovább…)