Skip to content
Rég nem ültem már semmilyen pályaudvaron. Nincs időm utat keresni sem önmagamhoz, sem másokhoz…
(tovább…)
Kezdő felnőttként, frissen kiadott diplomával indította pályafutását, majd több éven keresztül dolgozott egy olyan intézményben, ami csak vitte a pénzt, tőkét nem termelt.
(tovább…)
A Kalandvágyból külföldre podcast adásai külföldön élt, vagy most ott élő emberekről szólnak.
(tovább…)
Béla nem szerette az ügyfeleket. A többiektől úgy hallotta, folyton csak panaszkodnak. Nyomorultak, gondolta.
(tovább…)
Juli a távolba meredve bámult ki az ablakon, miközben kezei rutinos mozdulatokkal öltöztették Petrust.
(tovább…)
Egy leány panaszkodott az édesapjának, hogy rosszul mennek a dolgai. Belefáradt az állandó eredménytelen harcba.
(tovább…)
Mindent sötétség borított.
(tovább…)
Két ember gyalogolt a forró sivatagban. Összevitatkoztak. Erre az egyik pofonvágta a másikat.
(tovább…)
Isten küldött egy angyalt, hogy megkérdezze a növényeket, hogy nézzenek ki.
(tovább…)
Befejezte a felolvasást, megvárta, amíg elül a taps. Ezután következtek az olvasói kérdések. Örült, hiszen szívesen mesélt magáról, arról, hogyan keletkeztek a történetei.
(tovább…)
Pakolok. Itt van ez a DVD. Van rajta egy sztori.
(tovább…)
„Én ma nem sminkelek” – gondoltam magamban, és elindultam bevásárolni. A lépcsőházban úgysem találkozok senkivel, az autóban ülve nem látszom, a boltban a maszk mindent eltakar. A szemem pedig smink nélkül is csillog.
(tovább…)
Már előtte is voltak erős hasi fájdalmai, de ez más volt. Olyan hatalmas fájdalom, mintha azt akarná üzenni a teste itt a vég, az erő elfogyott.
(tovább…)
Smink, haj, ruha. Azt hiszem minden készen áll. Gyönyörű vagyok, szinte túlzás, de egy esküvő az mégis az ember legfontosabb eseménye az életében.
(tovább…)
A kedvenc padomon ülök a téren, amit az első találkozásunkkor választottál. Sokkal fiatalabb voltál nálam, de teljesen más, mint a kortársaid, szinte észrevétlenül szerettelek meg.
(tovább…)
Szokásos heti bevásárlás. Épp a legfelső polcon lévő üdítőt néztem ki magamnak. Úgy érzem, le kell mondanom róla, hogy ezt iszogatom a hétvégén filmnézés közben. Bár, ha fellépek az első polcra, talán elérhetem…
(tovább…)
Sose rajongtam a pasiért, pár filmjét láttam csak, de elolvastam a könyvét és azóta csak róla beszélek. A férjem szerintem azt hiszi, belezúgtam Matthew McConaughey-be.
(tovább…)
Most azt gondolhatod kedves Olvasóm, hogy ez nyilván egy szimbolikus cím, hogy a létra a lelki vagy szellemi fejlődés, felemelkedés jelképe. Csalódást fogok okozni, mert ez a létra, amiről a történet szól, egy Alkotás utcai lakásból repült ki, méghozzá a csukott duplaablakon keresztül.
(tovább…)
A karácsonyi időszak közeledtével sztárok és lakberendezők is egyre gyakrabban használják ünnepi kiegészítőkként a diótörő bábukat. Sokan Csajkovszkij híres balettjához kötik elterjedésük okát, de a történetük ennél sokkal színesebb. Boncz Péter, a Praktiker enteriőrstylistja mesélt az ikonikus figurákról.
(tovább…)
A szeptemberben az volt a legjobb, hogy délutánonként még teljesen el lehetett feledkezni az iskoláról. Na jó, mondjuk a délután közepétől. Tanítás után hazaszaladt az ember, bekapta az ebédet, letudta a másnapi leckét, aztán irány az igazi élet!
(tovább…)
A főhadnagy úr irdatlan soká nézegette a Pesten frissen vásárolt térképet; elővette a finom kis távolságmérő műszerét is, ezt is most vette, s lemérte a térképről – ahogy a szakácsnő a derelyemetszővel vágja a tésztát – az összes megtett és megteendő utakat.
(tovább…)
A reggelben úgy csillogott a bokor, mintha millió karácsonyfaégő borítaná. Vagy inkább icipici tündérgyertyák. Esetleg manó-lovagolta szentjánosbogarak.
(tovább…)
8 évesen öngyilkos akartam lenni. Nem tudtam elviselni, hogy az anyám jobban szereti a testvérem, mint engem.
(tovább…)
Volt egyszer egy szegény ember, aki gondterhelten bandukolt az erdő szélén. Amikor elfáradt, leült pihenni, és a hátát egy fának támasztotta.
(tovább…)
Volt egyszer egy nagyon szegény özvegyasszony, és annak öt gyereke. Az asszonyt soha semmi jó nem érte a nap alatt.
(tovább…)
Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött.
(tovább…)
Mikor ötéves voltam, nagy bánat ért. Nem is hiszem, hogy volt azóta nagyobb bánatom.
(tovább…)
A nő épp be akarta csukni az autó ajtaját, hogy gyorsan el tudjon indulni, amikor odalépett hozzá. Nem volt jó hangulatban, senkivel sem akart szóba állni.
(tovább…)
Csípett az őszi este, szorosabbra kellett húzni a kabátot.
(tovább…)
Igazából nem lehet okom a panaszra, még ha nem is tagadhatom, hogy az elmúlt hónapokban nem alakultak a legjobban a dolgaim.
(tovább…)
Ikertestvéreim vannak.
(tovább…)
Szokatlanul enyhe, párás novemberi reggel volt. A kis köz ilyenkor szokatlanul hosszúnak és rejtélyesnek tűnt. Gyuri még hajnali álmán tűnődött, miközben útra kelt.
(tovább…)
Októberi nap volt, mikor azt írta, addig nem halhat meg, míg meg nem csókol.
(tovább…)
A nyeregben is érzem a nő parfümjét, aki az előbb átment az úton.
(tovább…)
Telefonja ébresztője riasztotta fel a nyugtalan alvásból.
(tovább…)
A szingli hölgyek számára az esküvők legizgalmasabb, várva várt pillanata, amikor a menyasszony eldobja a csokrot.
(tovább…)
Csak néhány színes falevél táncolt a körúton.
(tovább…)
Megint este nyolc, mikor végre a kosztümömben haza felé csattogok a körúti forgalomban.
(tovább…)
Valaki néhány éve azt tanácsolta nekem, írjam le szilveszterkor, hogy mire vágyom és tegyem a párnám alá. Aludjak azon minden éjjel és meglátom: valóra válik, amit leírok.
(tovább…)