Skip to content
Az ember természetéből adódóan mindig vágyik valamire. Ez a valami minden helyzetben és időben mást jelent.
(tovább…)
Lassan 33 éves vagyok, és 9 éve vagyunk házasok a férjemmel. Az esküvőnk óta már számos alkalommal megkaptuk a kérdést, és nem vagy még terhes? Mikor akartok babát? Hogyhogy nincs még babátok?
(tovább…)
Már több mint egy éve, hogy utoljára láttalak titeket.
(tovább…)
Folyékony arany mi jéghideg, mégis tüzes utóhatást kölcsönző. A pohár oldala tikkad, majd táncolva lecsorog egy pára csepp. Megnyalom ajkam, miután bele kortyoltam. Megállapítom, a legjobb pohár bor, amit ittam.
(tovább…)
Egy radiátor látványa nem mozdít meg bennünk semmit. A tűz már a fényével is magára vonja a tekintetet.
(tovább…)
Annyira bámultam az új mobilt, ami a kirakat mögött kínálta magát, hogy az orrom hozzáért az üveghez. A sminkem halovány pöttyöt hagyott a kirakat díszített üvegén.
(tovább…)
Elmentél, vagy ahogy te fogalmazol, csak nem jössz vissza. Úgy érzed, most ott jó neked, most erre van szükséged, most ott van dolgod, és még én sem tudtalak itt tartani.
(tovább…)
Arról álmodsz, miszerint egy szép napon felhagyok vele és soha többé nem csinálom. Ne akard! Mert mikor eljön az a nap, és nem mondom ki, amit érzek, nem „hisztizek”, nem picsogok, az jelenti majd szerelmünk végének kezdetét.
(tovább…)
Ma van a születésnapod! Bár találkozni nem tudtunk, de én már tavaly ilyenkor is, mikor megint meglepetés tortácskával vártál a saját szülinapomon, – és igen gyertya is volt – már akkor azt kívántam, ahogy elfújtam, hogy együtt öregedjünk meg.
(tovább…)
A szerelem, csodás téma, ódákat lehet zengeni róla, tőle, érte, miatta…
(tovább…)
Évek teltek el az utolsó beszélgetés óta. Csúnya elválás volt. Az első szerelem volt ez. Fiatalok voltunk, befolyásolhatóak. Aztán elhagytalak.
(tovább…)
Tisztán emlékszem arra a napra, mikor szerelmes lettem beléd. Már akkor tudtam, hogy számomra te vagy az igazi, és rajtad kívül nem kell senki más. Számomra az az egy év felért mindennel, de elveszítettelek és teljesen összetörtem.
(tovább…)
Beléd szerettem. Nem kellett hozzá sok idő. Miért is kellett volna? Nem lehet nem szeretni a mosolyod, a hangod, az érintésed. A rendmániád, a humorod és a komolyságod. Valami furcsa, elvetemült módon még a mértéktelen egód és az érzéketlen megnyilvánulásaid is szerethetők számomra.
(tovább…)
Vannak éjszakák, amikor nem látogat meg az álommanó. Ilyenkor nem nehezülnek el a pilláim. Hosszú órákon keresztül virrasztok. Rád gondolok. Felidézem az arcod, a hangod.
(tovább…)
Ülök a tengerparton és a hullámokat nézem. Ha itt lennél…hmmm… De nem vagy itt. Egyedül figyelem, ahogy fodrozódik a tenger és közben a kavicsokat fürkészem, melyeket ki-be sodor a víz.
(tovább…)
Van a világon egy hely, egy kis sziget Norvégiában, Sommaroy (Napsziget) a neve. Ott május 18-án feljön a nap és 69 napig nem megy le. Oda szeretnék veled elmenni, csak egyetlen napra, ami 69×24 órából áll.
A férfi meztelen felsőtesttel feküdt az ágyon. Szép, napbarnított bőre simogatásra csábította a nőt.
(tovább…)
Üzenetem érkezett. Harmadik este vártam, hogy válaszolj, tudtam, hogy üres és semmitmondó lesz, de még az is hiányzott. Talán mert ilyenkor abban az illúzióban ringathatom magam, hogy gondolsz rám.
(tovább…)
Beszélgetni kezdtünk, egyre többet és többet, minden nappal egyre jobban közelebb éreztelek magamhoz. Szerettem veled lenni, de közben féltem, hogy elveszítem önmagamat, azt az erős nőt, akivé az évek során váltam.
(tovább…)
Ha beléd szeretek, reggel kávéval foglak ébreszteni, csókokkal és ölelésekkel fűszerezve azt.
(tovább…)
Imádom a tavaszt. Számomra a legkedvesebb évszak. Szinte hallom, ahogyan pattannak a rügyek, a hosszú tél után utat tör a fagyos földből újrasarjadó élet.
(tovább…)
Elvesztettem… és nem tudom miért… Mi volt a baj? Kivel volt baj? Én nem voltam elég? Vagy vele van a baj?
(tovább…)
Forró a tenyered. Fázom attól, ahogy rám nézel, megérintesz. Fázom, és közben érzem, hogy megmozdítasz bennem valamit.
(tovább…)
Már a fogantatásod előtt nagyon vártalak. Évek óta, minden hónapban reméltem az érkezésed.
(tovább…)
,,A lelke mélyén minden nő arra vár, hogy megmentsék.” (Charlotte York)
(tovább…)
Magányos voltam.
(tovább…)