Skip to content
Egy ideje gondolkozom azon, hogy mit is írhatnék neked.
(tovább…)
Szeretni valakit… Melegséget, megnyugvást adó érzés, azt mutatja tartozol valakihez.
(tovább…)
Ülök és várok, a fülemben dübörög a vér, koncentrálok a légzésemre és hogy ne pityeregjek.
(tovább…)
Szeretni foglak örökké. Ezeket a szavakat mondtam ki akkor, amikor utoljára találkoztunk.
(tovább…)
Azt az ajtót, amit mindig csak résnyire nyitottál, ma bezártad.
(tovább…)
Amikor utoljára láttalak, még bíztam benned.
(tovább…)
Ígéretek. Az elején szépek.
(tovább…)
Bontom a vonalat. Most csak hallgatom a sípolást, és érzem, hogy lassan felemészt valami belső feszültség.
(tovább…)
Anna lerogyott az ágyra, amikor meglátta a bizonyítékát annak, amit mindig is sejtett, amitől mindig is félt.
(tovább…)
A minden voltál, és talán még annál is több, még ha te ezt sosem hitted el. Bántottál, nem egyszer, és még csak észre sem vetted. Selejtnek tituláltál és eldobtál, mint egy használt rongyot, ami már nem kell.
(tovább…)
Holnap elköszönök tőled… s veled együtt minden gondolatomtól, ami azt feltételezte, lehet belőlünk mi. Szívem minden dobbanásától, ami érted szólt, testem minden megremegésétől, ahogy végigfutottak rajtam ujjaid.
(tovább…)
Tudtam, eljön majd ez a nap is egyszer, hiszen csak pár utca választ el minket, de reméltem, hogy nem ilyen hamar, sőt ha a sors elég kegyes, akkor csak egy következő életben.
(tovább…)
Éreztél már olyat, hogy minden rendben van az életedben, mégis hiányzik valami vagy valaki?
(tovább…)
Kidobta a francba. Így. Szó szerint ez volt odaírva. Nemrég olvasott egy novellát, nagyon jó írás volt, egy megcsalt, elhagyott nőről, butácska szeretőről.
(tovább…)
-Hiányozni fog ez a róka-színű szoba. – mondtad. Elmosolyodok a jelző hallatán és a kezemet a fejem alá teszem. Felkönyökölsz és egyenesen az arcomba bámulsz.
(tovább…)
Tudtam, hogy nincs túl sok esélyem nálad, hisz kijelentetted: „Nem szeretnék kapcsolatot.”
(tovább…)
Minden vágyam az volt, hogy én is azt jelentsem számodra, amit te jelentesz nekem.
(tovább…)
Hat évet töltöttünk együtt.
(tovább…)
Nem értem, hogy tudtad ezt megtenni.
(tovább…)
Nem akarod ezt a délutánt, ezt a kávézást. Annyiszor elképzelted már, hogy mi és hogyan lesz majd, mégis fáj – vagy pont azért fáj.
(tovább…)
Vége van, de nem tudom elfogadni…
(tovább…)