Beszélő érintések – Utasellátó

Már az is rájuk irányította a figyelmet, hogy nem a telefonjuk képernyőjére szegeződött a szemük, hanem egymást fürkészték mit sem törődve a megállókkal, az elsuhanó házakkal, vagy a körülöttük utazókkal.

Nem tudtam nem nézni őket, ámultam a zavarba ejtő áhítaton, ahogy a másikra figyeltek.

Az érintéseikkel szinte beszélgettek. Rabul ejtő finomsággal.

És ahogy a férfi simogatta a nőt a villamoson!

A tekintete átszellemülten ragyogott, mintha egy világhírű, gyógyító Madonnát csodálna a templomban, akinek egyetlen mosolya ezer életet menthet meg. A nő karját, lábát inkább tétován, ügyetlenül cirógatta, de a nyakát és az arcát olyan intenzív, mégis riadt rajongással, miként a kisgyerek csimpaszkodik a szülőbe, a szülő lelkébe, gondolataiba.

Van az egészen pöttöm gyerekeknek egyfajta teli tenyeres, teli érzelmes, más életkorban már soha vissza nem térő, mindent beborító, szívpaskoló simogatása. Így érintették egymást.

Lenyűgözően szépen beszéltek egymáshoz az ujjaikkal.

Kár, hogy csak én láttam őket, mert mindenki más a telefonjával volt elfoglalva.

Finy Petra

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.