Ezek a sorok egy kisbaba tolmácsolásában hangzanak el. Egészen biztos, hogy kevés ennél szebb vallomás lehetséges egy anyának apától és fordítva.
„Apa, kérlek ma egy percre
Öleld meg az Anyát,
Simogasd meg a bohókán
Összefogott haját.
Nincsen ám baj,
Csak állandó aggódás az ára,
Hogy én megérkeztem
Erre a világra.
Apa, kérlek öleld meg,
Súgd, hogy nincs hiába,
Súgd neki, hogy amit tesz
Azt nagyon jól csinálja.
Öleld meg ma helyettem is,
Én még kicsi vagyok,
Ölelem ám én is,
De a Tiéd nagyobb.
Mondj ma neki valamit
Amit én nem értek,
Ami csak a Tiétek,
Például, hogy „péntek”.
Vagy nem tudom,
Valamit, legyen az is benne,
Hogy látod még a lányt
Akinek anya lett a lelke.
Nem kell ide csoki, virág,
Egy ölelésben minden
Benne van, ami a megvett
Kis dolgokban nincs benn.
Nem kell ide ruha, ékszer,
Ne kerüljön pénzbe,
Hogy Tőled újra megtudja:
Ti együtt értek révbe.
Ettől lesz jó nekem is,
Ha Anya ezt megtudja,
És megöleled időnként
Majd újra meg újra.
Szóval Apa kérlek,
Fogadd meg a szavát
Egy gyermeknek és ma
Így öleld meg Anyát.”
„Anya, most meg Téged kérlek,
hogy öleld meg Apát,
ossz meg vele ma minél több,
itthon történt csodát.
Ha pötyögtök, tudasd vele:
Egy világgal felér
a létezése, ne csak azt írd,
hogy „pelus meg kenyér”.
Emlékeztesd, hogy nélküle
az egész nem lenne,
hogy az egyik főszerep
csak az övé benne.
Anya kérlek, öleld meg,
súgd, hogy nincs hiába,
Súgd meg neki, hogy amit tesz,
nagyon jól csinálja.
Mondd meg neki, hogy a napok,
néha soknak tűnnek,
de a hazaérkezése
minden nap egy ünnep.
Mondd neki, hogy emlékszel még
a jóképű srácra,
akivel a találkát
a lány alig várta.
És akivel együtt lenni,
tán kevés egy élet,
És ezt a szent szövetséget
pecsételtem én meg.
Két világ közt híd ő nekünk
az erő és a támasz,
Amíg ő őrzi a kaput,
nem jöhet be bánat.
Nyugtasd meg, hogy akkor is,
ha nehéz a napja
Itthon Tőled ma is
Azt a melegséget kapja.
Szóval, Anya kérlek,
Te is halld a szavát
egy gyermeknek,
és így öleld meg Apát.”
(A versek szerzője: Mészely Dorka –AnyaGeometria)
(kezdőkép: Unsplash)
