Böfi, puki, kaki, fürcsi, szopi, tápi, szundi – és más csacskaságok egy friss anyuka tollából

A cím nyilván csak utal arra a megannyi kérdésre, érzésre és gondolatra, amely kavaroghat egy első gyerekes anyuka fejében. És sok olyan is van, amit nem mer megkérdezni másoktól vagy egyáltalán fogalma sincs, hogy fel fog merülni.

Így jártam én is. És most közel 6 hónap távlatából megosztom a kedves olvasókkal ezeket.

Természetesen el lehet veszni a rengeteg információban, ami ömlik ránk a közösségi felületeken, a különböző babás-mamás oldalakon, fórumokon. Ez utóbbiakon leginkább felhúzom magam, mert

a gyereknevelés-gondozás az egyik olyan kérdéskör,

amit mindig mindenki jobban tud a másiknál…

Én inkább próbáltam szakértői könyveket lapozgatni még a szülés előtt (milyen jól tettem, mert szülés után már esélyem sem lett volna 2 oldalt sem elolvasni!), mintsem a sok „okosabbnál okosabb” anyukáktól kapott tanácsok miatt megőrülni. Bár sokat ebben sem jutottam előre, mert inkább a szülésre készültem.

Aztán hirtelen jött a felismerés: a szülés oké, valahogy ki fog jönni vagy kiszedik, de utána mit csinálok vele?!

Anyukámban és a húgomban, akinek szintén van 2 gyereke, maximálisan megbízok. Mindketten azt mondták,

higgyem el, ösztönösen fog jönni minden.

Hát ezt a szülés előtt nehezen tudtam elképzelni… aztán pedig mégis igazuk lett.

De így is mindenféle kérdésekkel bombáz és ezekkel együtt el is bizonytalanít mindenki egy frissen szült anyukát, ha kell, ha nem. Összeszedtem egy csokorral belőlük:

-Könnyű vagy nehéz szülés volt?

-Baszki, honnan tudjam, melyik milyen, hiszen most először csináltam! Nyilván ez az a semmihez sem mérhető fájdalom, az az egyetlen fájdalom, aminek van értelme… Egyébként azt mondják, hogy gyors volt, mert este 6 körül folyt el a magzatvíz, fél 8-ra értünk be a János Kórházba és hajnal 1 óra 4 perckor kint volt Janka Gabriella. De ezt persze a szuper kiscsajomon kívül a legjobb csapatomnak, a dokimnak (Dr. Szécsi Dávid), a szülésznőmnek (Gombos Kati) és a húgomnak is köszönhetem, aki bent volt velem. De hogy miért ő volt bent? Azt majd egy másik cikkben elmondom.

-Van tejed? És ha igen, igény szerint vagy 3 óránként szoptatsz?

-Nem mindegy? Egyébként igény szerint próbálom, sosem volt az erősségem a szigorú szabályozás. Amúgy pedig már szülés előtt felvettem a kapcsolatot egy szoptatási tanácsadóval (Bocskainé Irci), aki nagyon sokat segített az első pillanattól, sőt szülés után eljött személyesen. Még mindig tartom vele a kapcsolatot és ha van kérdésem, akkor segít.

-Ja, igény szerint szoptatod? Akkor állandóan a ciciden fog lógni!

-Nem, nem lóg állandóan azon. Pont amikor éhes-szomjas, akkor eszik, ezt jelenti az igény szerinti szoptatás.

-Kap tápszeres pótlást? Jaj szegény… nincs elég tejed? Miért?

-Azért, mert bár az elején én naivan azt hittem, hogy elég neki a tejem, mert nem sírt, hogy éheztetem, mégis a súlyvesztése picit több volt.

-Cumisüvegből kapja? Húha! Nem félsz, hogy cumizavaros lesz?

-Fel sem merült bennem, mert olyan cumisüveget próbáltam venni, aminek a cumija legjobban hasonlít a mellbimbóhoz. És szerencsére az elejétől felváltva, zavar nélkül tud cicizni és cumisüvegből is enni. Igen, próbáltam más eszközből is adni neki a tápot, de azzal csak bénáztunk…

-Cumit adsz neki?

-Próbáltuk egyszer-kétszer, de tudatosan nem adok neki.

-Az ujját szopja? Jaj, arról nehéz lesz leszoktatni! És a foga is kifelé fog állni!

-Ha álmos, néha szopja az ujját, igen. Sőt, van hogy 3-4 ujját is beteszi a szájába, de nem ritkán az összeset is! Igen, mert a fogzás is hamar elkezdődött, az ínyének tesz vele jót. Nem, nem akarom róla leszoktatni, cumival meg főleg nem.

-Alszik rendesen?

-Igen, szokott! Naponta többször is. Változó hogy mennyit, amennyire szüksége van. Mondjuk lehet “rendetlenül” is aludni? Ez fel sem merült bennem, főleg egy kisbabával kapcsolatban…

-És hol alszik? Az ágyában?

-Az első pár hétben bölcsőben napközben, éjszaka pedig rajtam aludt. És úgy 4-5 hetes korától éjszaka már az ágyában.

-Ha rajtad alszik, el fogod kapatni!

-Jesszus, 9 hónapig együtt voltunk! A 4. trimeszterben, a születés után neki minden ijesztő, hideg és zajos, én vagyok neki az egyetlen biztos pont! Ergó: rajtam nyugszik meg, érzi magát biztonságban, hallja a szívverésem. Sőt, a biztonságos kötődést is a bőrkontakt segíti elő, a szoptatásról már ne is beszéljek…

-Napirendetek kialakult már?

-Mondjuk amikor ezt 1-2-3 hetesen kérdezi valaki, azt nem is hallottam meg, de nem, még közel 6 hónaposan is csak nagy vonalakban van. Miért? Mert 1. szopizik, 2. az alvása sem kiszámítható. A nappalt és az éjszakát meg tudja különböztetni, este pizsamában, az ágyában teszem le aludni. Vannak rituáléink, de nem fogok szigorú napirendet rákényszeríteni. Mert ha nem tudjuk betartani, akkor mi lesz? Kiborulok? Vannak keretek természetesen, mert az fontos, de rugalmasak és mindkettőnk igényeihez idomulnak.

-Nem fürdetitek minden nap?

-Nem. Először is nincs is rá szüksége egy újszülöttnek. Másodszor: Janka az elején utálta a fürdést, üvöltött (vagy túl fáradt volt már, vagy fázott, ki tudja), így elég volt 2-3 naponta mindenkinek a trauma. Plusz nagyon érzékeny a bőre, így főleg nem volt indokolt. Aztán elkezdtem vele együtt fürödni a nagy kádban, amit nagyon szeretett és ott megtört a jég. Most már azért, hogy az esti rituálé része legyen (meg már elég meleg is van, jobban megizzad napközben), naponta fürdik. A kiskád továbbra sem a kedvence, viszont a babaúszáson már az első alkalommal sem volt probléma.

-Milyen pelenkát használtok? Mosipelust próbáltad?

-Először is: ÉN semmilyet! Janka pedig többfélét. Sokat kipróbáltunk, de eléggé el lehet veszni a kínálatban. Na megy abban, hogy mekkora méret kell, mert mindenféle variáció van, pl. egy 7 kg-os gyerekre melyiket vegyem? A 6-10 kg-osat vagy a 4-8-at? És még sorolhatnám a nehézségeket… Nekünk leginkább egy ökopelus vált be, ami ráadásul sokkal rövidebb idő alatt bomlik le, mint a társai és sok bulis mintában kapható, már ránézni is öröm! A mosipelus -ezért se kövezzen meg senki- nem az én világom…

-Nem kakil minden nap? Használj szélcsövet/lázmérőt/kúpot!

-A szélcső nekem olyan drasztikus, hogy nem szerettem volna ilyen módon beleavatkozni a dologba. A másik kettőt próbáltuk párszor, de engem jobban megviselt. Így elhatároztam, hogy mivel szervi baja nincs, így bízom a gyerekemben, hogy ez neki menni fog. Egy pár napig adtam neki egy kimondottan erre szolgáló homeopátiás bogyót -én hiszek benne-, az szemmel láthatólag segített. Viszont többször elfelejtettem és csak akkor jöttem rá erre, amikor kakilt már. Szóval mivel bíztam benne, így sikerült is! Nehéz elfogadni, hogy egy többnyire anyatejes babánál a 7 nap is akár normális lehet… De most már szépen jön magától 2-3-4-5 naponta, hasfájás nélkül, a hozzátáplálással pedig gyakrabban.

-Felveszed, amikor sír? Nem kell rögtön, ezzel is elkapatod?

-Ez ugyanaz, mint a rajtam alvás.

Egy gyereket nem lehet túlszeretni vagy túlölelgetni!

Azért sír, főleg az elején egészen biztosan, mert 1. ezzel tud kommunikálni, 2. hiányzik neki a közelségem. Szóval igen, felveszem, nem hagyom sírni.

-Nem kell ringatni, tedd be a kiságyába, az sem baj, ha sír, majd álomba sírja magát és elalszik!

-Egy nagy büdös francot! Akit így hagytak, az egészen biztosan felnőtt korára sem lett biztonságosan kötődő senkihez. Bele sem akarok gondolni, mit érez akkor a gyerekem, ha hagyom…

-Szoktad hordozni? És nem tesz rosszat a gerincének?

-Igen, néha felkötöm magamra, mert van az a helyzet, amikor csak rajtam, ringatva nyugszik meg. És erre a legalkalmasabb az az ősi eszköz, amit az anyák már régesrég használnak. Egyébként Janka az első használatnál 1 perc alatt megnyugodott benne és el is aludt. Én egy Lili-Tai hordozót választottam neki elsőre, amit nagyon könnyű felkötni (a cég szuper videókkal és tanácsadással segít, nem egyedül kellett kitalálnom), már újszülött kortól használható, pontról pontra támasztja a kisbaba gerincét. Most 6 hónapos korára váltunk csatos hordozóra, amivel elöl-hátul és csípőn is tudom hordozni majd. Mert van, amikor a babakocsi nem kényelmes… És az is tény, hogy a hordozott babák kapják a legtöbb puszit a fejükre!

-Hozzátáplálást mikor kezditek?

-6 hónapos kora körül, addig mivel túlnyomóan anyatejes, nem szükséges.

-És pürés vagy BLW (baby-led weaning, azaz igény szerinti hozzátáplálás)?

-Még nem tudom, majd Janka eldönti, melyik tetszik neki jobban! Hiába találom ki előre, a puding próbája az evés, mint tudjuk…

Update: a pürék ízlenek neki, a darabos önállóan kezébe adós verzióval még várjuk a megfelelő zöldséget-gyümölcsöt. –és nagy segítségemre van ebben a szuper védőnőnk és Ambrus Évi, a ManóMenüvel.

És a „kedvencem”:

-Jó baba?

-Édes Istenem… milyen lehet egy baba, ha nem jó?!

Nincs rossza baba, csak rossz szülő!

Amikor azzal jön valaki például egy alvásos Fb-csoportban, hogy „segítsetek, mert elromlott a gyerekem!” -akkor azt tényleg komolyan gondolja? Egy gyerek nem passzióból, a szülő bosszantására kel fel éjszaka, hanem azért, mert valamelyik szükségletét ki kell elégítenünk.

Igen, én is sokszor hiszem azt, hogy rosszul látok az első ébredésnél, amikor meglátom, hogy hány óra van, de tudom, hogy Jankának rám van szüksége. Veszek egy (vagy két vagy három) nagy levegőt és teszem a dolgom. Próbálok vele vízszintesen maradni ilyenkor is, mert legalább addig én is pihenek. De hogy őt okoljam bármiért is vagy haragudjak rá? Biztos, hogy nem…

Még nagyon sok téma és gondolat kavarog a fejemben, mert elég csak beleolvasnom 1-1 anyukás Fb-csoportba… azt hiszem további cikkekben folytatni fogom a témát, mert kimeríthetetlen.

Addig is minden anyukának üzenem:

szuper vagy, hidd el, ha bízol az ösztöneidben, magadban és a gyermekedben, akkor minden jó lesz!

Csak legyél türelmes és ha kell, vedd be a leszarom tablettát… olykor többet is!

Tomkó Bori
főszerkesztő

(kezdőkép: illusztráció, forrás: Pexels, a cikkben szereplő képek a szerző tulajdona, felhasználásuk nem engedélyezett!)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.