Egy gondolat bánt engemet… – az iskolanyitásról szülőszemmel

Egy gondolat bánt engemet…

Amikor felvetődött a sulinyitás…, mert valamikor felvetődött ugyebár, akkor az nem vetődött fel, hogy

a védtelen oltatlan szülőket is oltani kéne???

Azokat a szülőket is SOS oltani kéne, akik vállvetve küzdenek a vírus ellen?

Azokat a szülőket is oltani kellett volna már, akik segítették a pedagógus munkáját, mert tanultak legjobb tudásuk szerint a gyermekükkel?

Azokat a szülőket, akik segítették az egészségügyben dolgozók munkáját, mert (felelősségteljesen) otthon voltak, és következetesen jártak vásárolni? (vagy online rendeltek?)

Azokat a szülőket, akik csekkeket tologattak ide-oda, mert a munkájukat elvesztették?

Azokat a szülőket, akik most vissza kell, hogy engedjék gyermeküket az iskolanyitáskor?

Ezek a szülők is fontosak, könyörgöm!

Bolti eladók, éttermi dolgozók, konyhás nénik, fuvaros bácsik… sok-sok kontakt személlyel. Gyermekkel, aki hazaviszi a betegséget… Megnyíló munkahellyel, mert vannak kollégái, ügyfelei, vásárlói…

RÁNK KI GONDOL????

Nem baj, ha nyílik a suli, nyíljon, lépcsőzetesen, vagy anélkül… Nem baj, ha nyílik a munkahely, lépcsőzetesen vagy anélkül… És nem is az a megoldás, hogy idők végezetéig be legyen zárva suli, munkahely…
Minden belegondolt politika nélkül mondom:

Ezt a helyzetet meg kellett volna oldani!
Kérdem én: Ránk ki vigyáz?

Félreértés ne essék. Nincs bajom időssel, pedagógussal, egészségügyi dolgozóval, senkivel… Még magammal sincsen bajom…

Én “csak” szeretném védeni a családom,

“csak” szeretnék védett lenni… Szeretném biztonságban tudni a családom és magam…

“Csak.”

PinkAnyu

(kezdőkép: Pexels)

 

Ezek a cikkek is érdekelhetnek:

Szuperanya avagy homszkul-homofisz egy 8 évessel

Kamasz-tavasz

Egy éves a karanténoktatás, tanultunk belőle?

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük