Hagyd az animátort, a bohócot és bérelt ugrálóvárat; legyél inkább kreatív és dobj össze te magad egy szuper szülinapi bulit a gyereknek! Persze, köszi… legyinthetsz teljes joggal, s még azt is gondolhatnád, hogy ilyesmi szövegekkel tele a padlás.
No para, mert miután én magam is kipróbáltam majd mindet, biztosan állíthatom: különösebb kézügyesség és vaskos pénztárca sem kell hozzájuk; a végeredménytől pedig a gyereksereg is garantáltan odáig lesz.
Kincskeresés „antikolt” térképpel
„Utolsóéves” ovis volt a kisfiam, amikor az egyik barátjának anyukája fölvetette, tartsunk közös születésnapi bulit a gyerekeinknek. Bevallom utólag, semmi, de semmi kedvem nem volt egy ilyen össznépi csődülethez, de aztán egy érzelmileg túlcsordult pillanatomban csak beadtam a derekam; hisz mégiscsak az utolsó ovis évük volt. Hadd szóljon!
Végül is egy kincskeresős játékban egyeztünk ki a szervezőtársammal, amihez az ő kertjük ideális terep volt. „Kreatív felelősként” bevállaltam, hogy én rajzolom meg a térképeket. S hogy „eredetibbnek” tűnjenek, a papírlapok széleit óvatosan megpörköltem, hogy barnásan pöndörödve olyanok legyenek, mintha csak régi pergamenre íródtak volna. A meghívókat is eszerint a dizájn szerint csináltam meg. Nem egy nagy kunszt, viszont a gyerekek teljesen odáig voltak tőle. Maga a kincskeresés hihetetlen lázba hozta őket; olyannyira, hogy alig akarták elhinni, hogy egyszer csak elfogyott a keresnivaló. Akkora fergeteg-parti kerekedett végül, hogy még a kislányok is hetekig erről pletykáltak az oviban.
Pinata-parti
Ha nem vagy kimondottan egy önsorsrontó típus és nem ragaszkodsz például egy ezüstös szarvú, sörényes unikornishoz – persze a bátrabbak bonyolultabb darabokat is nyugodtan bevállalhatnak – egy egyszerűbb pinatát hidd el, te is simán el tudsz készíteni; a neten is számos segédletet találsz hozzá. Mivel én az óvatosak táborát erősítem, biztosra akartam menni a kislányom szülinapján, így maradtam egy alap verziónál.
A leírás szerint szépen csirízt kevertem s papírcsíkokat ragasztgattam napokig egy felfújt lufira. Merthogy ez adta a pinatánk alapját, amit, ha megszárad, színes krepp papírral tetszés szerint bárhogyan feldíszíthetsz. Nem mindennapi élmény volt; a meghívott kislányok először csak simogatták, sajnálgatták a kertünk egyetlen, valamirevaló fájára felaggatott, katicának szánt papírmasé figurát; majd a legvisszafogottabb kis barátnő vérszemet kapva, hihetetlen energiával nekiugrott és vadul elkezdte csépelni a szerencsétlen figurát. Ha az izgatott sikongatás decibeljét mérhettük volna, nos hát pontosan akkorát szólt ez a buli.
Csináld magad célbadobós parti
Pofon egyszerű, szintén nem igényel sok ráfordítást, viszont a sikere ugyanúgy garantált, leginkább a fiús, versengős közegben. Nem véletlen, hogy ez nálunk kevésbé, mondhatni semennyire se jött be; az ötletet egy szintén ovistárs fiúcskánál láttuk. (Ahol viszont még a szülinapi tortát is maga sütötte az édesanya, de ez persze más lapra tartozik.)
Rajtad áll, hogy egy nagy kartondobozt, vagy egy lepedőt áldozol fel a cél érdekében; ezekre kell ugyanis majd lyukat vágnod, a lepedőt pedig kifeszítened valahová. Minden lyuknak legyen más értéke, az győz, aki a legtöbb pontot összegyűjti. (Érdemes viszont egy szülőt ott tartani a közelben, hogy igazságot szolgáltasson, ha szükséges. Ha.) Dobni szivacslabdával, vagy kisebb méretű gumilabdával is lehet. Az is csak rajtatok múlik, hány dobása van a meghívottaknak, s hogy mit nyer a legjobb. Mondjuk ne egy tortareceptet.
Ottlik Judit
(kezdőkép: pexels)