You are currently viewing Mit üzennék fiatalabb önmagamnak? Én nem üzennék… Mutatnék valamit.

Mit üzennék fiatalabb önmagamnak? Én nem üzennék… Mutatnék valamit.

  • Olvasási idő:olvasási idő: 3 perc
  • Bejegyzés kategória:#anyadolga
  • Ezen hozzászólások közzététele: 1 hozzászólás

 

Mit üzennél a szülés előtti önmagadnak? A kisgyermek önmagadnak? A fiatal önmagadnak? 

Mintha ma mindenhol ez a kérdés jönne velem szembe.

Elgondolkodtam. Biztosan nem üzennék nagy bölcsességeket, mint a ,,ki fogod bírni”, vagy a ,,tarts ki, megéri”. Nesze semmi, fogd meg jól.

De bárcsak lehetne, hogy egy pillanatra az a régi én becsukja a szemét, hogy mikor kinyitja, csak egy fél percre láthassa, amit most én!

 

Játsszunk hát.

Lehunyom a szemem és mikor kinyitom… Mit látok?

Fehér keretes ablak, kertre néző. A párkányán magabiztosan terpeszkedő, hatalmas macska is hófehér. Észreveszi, hogy nézem és sárga szemével, lustán rám hunyorog.

Egy konyhaasztalnál hétéves forma, barna hajú kisfiú elmélyülten leckét ír. Kezében ceruza, előtte szamárfüles kis füzet, egy nyitott tolltartó, szanaszét radír és hegyező. Felpillant, s szinte mellbe vág a hasonlóság: saját, gyerekkori arcom néz vissza rám. Ugyanaz a barna szempár, ugyanaz a tekintet. Megrágja a grafit ceruza végét, fejet vakar, majd nyelvét kidugva, mélyen koncentrálva rója a betűket tovább.

Kicsit odébb otthagyott, félig telt bébiételes üveg, foltos előke, kiskanál. Egy laptop, kupac papír…

Etetőszék, rajta átvetve egy megkötött, kék nyakkendő és egy rózsaszín, pici kardigán. A falon, mintegy válaszként a fénykép, cirádás keretben: tejföl-szőke, búzakék szemű kislány mosolyog róla rám. Az a haj… Hogy lehet ennyire, ennyire szőke? 

Mellettem egy ajtó, kinyitom: előszoba. Csöpp az egész, de telis-tele cipőkkel: kisebbek, nagyobbak, katonásan és elrúgva vegyesen. Apró, piros gumicsizma. Fényes, fekete férfi cipő. Koszos tornacsukák, szőrös hótaposó, barna bakancsok… Egy pár magassarkú és egy púpos ládányi, színes gyerekmamusz.

Az ajtóban babakocsi: karfáján odavetett, megviselt kerti kesztyű. Odakintről gyerekek nevetését hallom.  

Sóhajtok, becsukom az ajtót: az a fél perc gyorsan letelt.

Csend van és nyugalom. És eleget láttál.

Te mit gondolsz, régi önmagam: eleget láttál, hogy erőt meríts?

GYH

Tetszett? Oszd meg mással is!

Ehhez a bejegyzéshez egy hozzászólás érkezett.

  1. Tiborcz panasza

    Egy jó nagy pofon, jobbról is balról is nekem!

Vélemény, hozzászólás?