Ismét jött egy téma, amiben az ország szakértő lett. Csak az elmúlt két évben volt már több millió vírusszakértőnk, majd lettek az olimpia idején sport, majd (sajnos) háborús szakértőink is. Most pedig oktatási szakértőink vannak.
Ők pedig a pedagógussztrájk kapcsán „keletkeztek”.
Bennem azonban ez az egész nem csak kérdéseket vet fel, hanem dühöt is ébreszt.
Először is: tudják az emberek, hogy miért sztrájkolnak? Vagy csak fennhangon posztolnak mindenhova, hogy:
„Én a pedagógusokkal vagyok!”. „Biztos neked is volt egy olyan Katinéni vagy Gáborbácsi a tanáraid között, akik hatással voltak arra, milyen ember lett belőled! Most rajtad a sor, állj ki mellettük!”
A legtöbben mindig az aktuális közhangulat szerint cserélgetik le a FB profilkép-keretüket, hol #freeszfe, hol #acsaládazcsalád és még órákig sorolhatnám. Mindig azokkal vannak, akik a leghangosabbak.
De! Ha megkérnénk, fejtse már ki bővebben, miért is kampányol egyik vagy másik mellett, akkor fingfogalma nem lenne róla… MERT CSAK! -lenne a válasz.
De! Vajon tényleg 100%-osan jogos minden(kinek), ami miatt sztrájkolnak?
Erősen nézőpont kérdése.
Pedagógus vagyok magam is. Nem kevés ideje vagyok a pályán, több, mint 20 éve. Évek óta pedig pont azokat a pedagógiai szakembereket oktatom, akik a pedagógusok mellett vannak, fizikális értelemben is.
A legfontosabb, amit már az első órán oktatok mindenkinek:
„A gyerek legyen a fókuszban mindig. Abban a pillanatban, ahogy kikerül belőle, válts pályát. Ezt a hivatást nem a pénzért választjuk, hanem a gyerekekért.”
Tetszik vagy sem, ez a véleményem. Én sem azért választottam anno. Nyilván pénzből élünk és a számlákat is be kell fizetni valamiből. Viszont én sosem panaszkodtam. Helyette, ha kellett egy kis plusz, vállaltam magántanítványt vagy bármi mást. És sokáig éltem egyedül is, a szüleim pedig nem tettek alám sem kocsit, sem lakást. Tettek volna, ha tudtak volna. De valahogy mindig jutott arra, amire kellett.
Természetesen mindig lehet többet keresni, szebbet-jobbat-gazdagabbat választani az életben. Én pedig azért választottam ezt a hivatást, mert gyerekekkel akartam foglalkozni. Nevelni őket szépre, jóra, hasznosra.
De! Az, hogy milyen körülmények között kell oktatnunk, az nekem sem volt mindegy! Igen, ne a szülőnek vagy a tanárnak kelljen krétát vagy wc-papírt bevinnie. És igen, választhasson a pedagógus könyvet, amiből oktat. Vagy legalábbis egy széleskörű listából választhasson. És igen, oktassunk ésszerűen, olyan ismeretanyagot és úgy, ahogy a leghasznosabb. Legyen egy működő oktatási rendszerünk.
Ezeket mind-mind aláírom.
De! Sok pályán lehet mondani, hogy szeretnék többet keresni. Jogosan sztrájkolhatna bárki… viszont egy multihoz sosem lehetett hasonlítani a pedagógusbért. Ne is tegyük. Persze lehet mondani, hogy akkor elmegyek olyan helyre, ahol többet keresek.
Mindig van választás.
És akkor most jönnek a csupa nagybetűs DE kérdéseim.
A 144 ezer pedagógusból miért nem beszélünk azokról a „Katinénikről” is, akik most ugyanúgy sztrájkolnak magasabb fizetésért, közben pedig:
-rettegésben tartják a gyerekeket
-megszégyenítik a gyerekeket
-egy életre megnyomorítják a gyerekeket
-nem hogy nem tanítanak jól, leginkább sehogy. Nem veszik a fáradtságot arra, hogy úgy tanítson, hogy a lehető legtöbb diák megértse az anyagot. Aki érti, érti, aki meg nem, az menjen különtanárhoz. De ő ugyanúgy követel.
-aki közli már év elején, hogy nála nincs ötös, mert az ő. A gyerek meg, bármennyire jó képességű, kepesszen a maximum négyesért.
-a pandémia alatt nem, hogy online órát nem tartottak, semmilyet sem. Vagy maximum elküldték, milyen feladatot oldjon meg a gyerek otthon, egyedül.
-akik miatt a gyerekeknek a felvételi előtt külön előkészítőre kell járni súlyos tíz- vagy akár százezrekért, mert az órán oktatottak nem elegendők ahhoz, hogy sikeres felvételit írjon a gyerek
-akik miatt már az óvodás is szorongva jár be, mert fél az óvónénitől, aki mindig kiabál, durva az ölelés és a szeretet helyett
-akihez nem tud odamenni a gyerek bármikor, mert nem elérhető, nem hallgatja meg, nem tud benne megbízni. Mert mindig „más dolga van”.
A végtelenségig tudnám sorolni a hasonlókat, amiket gyerekektől és a több, mint ezer, általam oktatott pedagógiai asszisztenstől és óvodai dajkától hallottam. Sajnos rengeteg ilyen történetet hallottam, egész durvákat is. És azt a nagy hangoskodásban elfelejtik sokan, hogy bizony a legtöbbünknek volt ilyen „Katinénije” is.
A fent felsoroltak közül pedig egyik sem a pénz miatt van! Ezek olyan emberi tulajdonságok, erények, amik nem pénzfüggők.
A kedvesség, szeretet, odafigyelés, felkészültség, törődés nem mérhetők pénzben.
Ha pedig valaki ezt állítja, annak a világ minden kincse is kevés lenne!
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy az a pedagógus (bár én őket erős túlzással nevezném annak), aki ilyen, az, ha több fizetést kapna, akkor kedvesebb, szeretetteljesebb, gyermekcentrikusabb, felkészültebb, motiváltabb lenne-e?!
Nagy valószínűséggel nem. Hiszen tudjuk, hogy a pénz alapvetően nem boldogít. Lehetek én csilliárdos, mire megyek vele? Kívülről felcicomázhatom magam, elmehetek a karib-szigetekre nyaralni, akkor is belülről ugyanaz maradok.
Ha viszont a plusz pénzből áldoz majd személyiségfejlődésre, önismeretre is, hogy jobb pedagógus, hovatovább jobb ember legyen, akkor aláírom én is, kapjon.
Viszont addig, amíg a sok gaz nincs kigyomlálva ebben a kertben, addig bizony én óvatosan mondanám azt erre a kertre, hogy csodaszép, illatos és rendezett!
Tomkó Bori
(kezdőkép: Unsplash)
Csendes válasz:
A 144 ezer pedagógusból miért nem beszélünk azokról a „Katinénikről” is, akik most ugyanúgy sztrájkolnak magasabb fizetésért, közben pedig:
-rettegésben tartják a gyerekeket
-megszégyenítik a gyerekeket
-egy életre megnyomorítják a gyerekeket
—-Beszéljünk róluk! Nem lennének a pályán, ha lenne elég pedagógus, akik közül lehetne válogatni. Az alacsony fizetés azonban elriasztja a pedagógusjelölteket. Így aztán maradhatnak a pályán a „Katinénik” is.
-nem hogy nem tanítanak jól, leginkább sehogy. Nem veszik a fáradtságot arra, hogy úgy tanítson, hogy a lehető legtöbb diák megértse az anyagot. Aki érti, érti, aki meg nem, az menjen különtanárhoz. De ő ugyanúgy követel.
-aki közli már év elején, hogy nála nincs ötös, mert az ő. A gyerek meg, bármennyire jó képességű, kepesszen a maximum négyesért.
—-Nekik sem lenne helyük a pályán, ha a normális fizetésért a pályán maradó, a pályára érkező pedagógusok kiszoríthatnák őket.
-a pandémia alatt nem, hogy online órát nem tartottak, semmilyet sem. Vagy maximum elküldték, milyen feladatot oldjon meg a gyerek otthon, egyedül.
—-Sokkal kevesebb ilyen eset fordult volna elő, ha a pedagógusok a mondvacsinált ped1, ped2… portfóliók gyártása helyett informatikai képzésre jártak volna, lett volna olyan számítógépük, ami megfelel az online oktatás kritériumaink.
-akik miatt a gyerekeknek a felvételi előtt külön előkészítőre kell járni súlyos tíz- vagy akár százezrekért, mert az órán oktatottak nem elegendők ahhoz, hogy sikeres felvételit írjon a gyerek
—- Nem kellett volna a gyerekeknek felvételi előkészítő, ha a NAT nem terheli túl őket soha, semmire nem jó lexikális tudáshalmazzal. Ha nem órakeretben megtaníthatatlan mennyiségű, ámde értelmetlen tudásmennyiséget kell a gyerekek fejébe táplálni.
-akik miatt már az óvodás is szorongva jár be, mert fél az óvónénitől, aki mindig kiabál, durva az ölelés és a szeretet helyett
—- Nem lennének a pályán, ha lenne elég pedagógus, akik közül lehetne válogatni. Az alacsony fizetés azonban elriasztja a pedagógusjelöltek jelentős részét.
-akihez nem tud odamenni a gyerek bármikor, mert nem elérhető, nem hallgatja meg, nem tud benne megbízni. Mert mindig „más dolga van”.
—- Ha nem kellene a saját gyerekének eltartása érdekében takarítást, magánórákat, egyéb munkákat vállalni a pedagógusnak, akkor lenne ideje regenerálódni, készülni az óráira. Türelmesebb, odafigyelőbb lenne.
—- Aki a férje béréből él, annak bizonyára könnyebb a helyzete.
Egyet kell értenem azzal, hogy borzasztó pedagógusok is vannak a pályán. Meg elhivatottak is. Akiknek elege lett. A motiválatlan, borzasztó kollégákból,a vezetésből, a tankerületi redszerből, a NAT-ból, a pénztelenségből stb.
Én is a gyerekek miatt vagyok a pályán.
Ettől még gondolhatom úgy, hogy ne szóljon arról az életem, hogy a hónap végére ki tudom-e fizetni a számláimat.
Egy jelentős béremelés sok mindent megoldana hosszútávon. Pl. lehetne válogatni a jelentkezők között a tanárképzésben, stb…
Én személy szerint nem értem azt, aki nem sztrájkol…és ennek kapcsán mindent meg is érdemlünk. Még magunkért sem állunk ki. SZÉGYEN