Lehetséges-e fájdalom nélkül szülni?

A mi kultúránkban a szülés fogalmához nagyon szorosan hozzákapcsolódott a fájdalom.

Természetes velejárójának tekintik a férfiak és a nők, az orvosok és a várandósok egyaránt. Ha valaki mégis fájdalommentes szülést él át, azt a véletlennek vagy a szerencsének tulajdonítják, mindenesetre semmiképpen sem egy átlagos szülésélménynek tekintik. 

A természet nem bízta a véletlenre, hogy a méh nagyon intenzív izommunkáját a szülő nők segítség nélkül éljék át. Biztos, ami biztos, megtámogatta őket néhány dologgal, hogy a szülés folyamata minél könnyebben végbemenjen.

Először is a szüléshez szükséges oxitocin nevű hormon, amit szeretethormonnak is hívnak, a vajúdás és a szülés során végig nagymértékben termelődik a szervezetben, hogy a méhizmok működését stimulálja. Ezzel párhuzamosan a természet gondoskodott arról, hogy a vajúdó nők testében az oxitocin hormon mennyiségéhez igazodva folyamatosan termelődjenek saját fájdalomcsillapító és örömhormonok is, amelyek az esetleges kellemetlen testérzeteket csökkentik, megszüntetik. Tehát a természetes szülés során a test saját fájdalomcsillapító hormonjai és az örömhormonok biztosítják a fájdalom alacsony mértékét.

Másrészt a természet a szüléshez szükséges elengedettség testi-lelki állapotát a tudatállapot módosulásával segíti elő. Az elmélyült, ellazult tudatállapot a testi folyamatok könnyebb, gyorsabb és fájdalommentesebb lefolyását eredményezi.

Ezen kívül minden olyan helyzetben, amikor a szülő nők nem érzik kellő biztonságban magukat, a természet gondoskodott arról, hogy az oxitocin termelésének leállításával, valamint stresszhormonok kiáramoltatásával a szülés folyamata lelassuljon vagy megálljon, amíg az anyák újra olyan közegbe nem kerülnek, ami számukra megfelelően elfogadó és biztonságos.

A szülés természetes lefolyásához, az oxitocin bőséges áramlásához tehát elengedhetetlen az elfogadást és biztonságot nyújtó környezet.

A kórházi körülmények sajnos csak kevéssé tudják támogatni a fenti folyamatokat: az idegen környezet, az idegen emberek, az újra és újra elvégzett ctg- és méhszáj-vizsgálatok, a szabad mozgás akadályoztatása, a kitolási póz szabályozása, az evés és ivás kontrollálása, az esetleges sürgetés, a nem együtt érző bánásmód, és még sorolhatnánk.

Mindezek a történések és körülmények sajnos erőteljesen lecsökkentik az oxitocin mennyiségét a szervezetben, viszont előidézik a stresszhormonok termelődését, valamint a nők figyelmének a külvilágra irányításával sajnos újra és újra megszüntetik a módosult tudatállapot átélését.

Mindezek következményeként “fájásgyengeség” léphet fel, vagyis a szülés folyamata lelassulhat, amire válaszul a kórházak általában külső oxitocin hormon adagolását alkalmazzák. A kapott oxitocin azonban leállítja a belső oxitocintermelést, és mivel a szintetikus oxitocin sajnos nem jut át az agyba, így a szervezet nem tud fájdalomcsillapító hormonokat termelni hozzá. Így a külső oxitocin alkalmazása sajnos még erősebb, akár elviselhetetlen mértékű fájdalom átélését eredményezheti.

Hogyan lehet akkor a szülés mégis fájdalommentes? A szülésfelkészítő praktikáit IDE kattintva olvashatod!

Forrás: Intima.hu
Szerző: Baranyi Linda, szülésfelkészítő, pszichológus, relaxációvezető

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.