Mamiradar ha beindul – avagy megtaláltam és leteszteltem a tuti bébiőrt

Sosem gondoltam volna, hogy mekkora fejtörést okoz majd az, hogy milyen dolgokat szerezek be születendő gyermekemnek.

De szinte nap mint nap nehézségekbe ütköztem és ilyen kérdéseket tettem fel magamnak:

„Jajj, ez is kellene?” „Van erre szükségünk?” „Fogjuk ezt majd használni?”

És amikor ezeket már eldöntöttem egy-egy termék kapcsán, akkor jött ez:

„Jó-jó, de melyiket?”

Elképesztően nagy a választék minden téren.

Abban viszont biztos voltam, hogy kezdő anyukaként mikre van egészen biztosan szükségem. Ilyen volt például a légzésfigyelő és a bébiőr.

De itt sem volt egyszerű a választás, míg rá nem bukkantam arra a bébiőrre, ami nekem a legeslegkényelmesebb. Mivel amíg a gyerek alszik, nem egy helyben ülök a lakás egy másik pontján, mert annak kábé semmi értelme nem lenne, ezért azon filóztam, hogy lehet megoldani azt a kérdést, hogy ne kelljen berohangálnom a szobába megnézni a bébit vagy a bébiőrt valahol…

Töprengéseim és böngészéseim eredményeként rábukkantam a tökéletes megoldásra, ami jelen esetben a TrueLife NannyWatch A15! Egy olyan bébiőrt találtam a „személyében”, aminek a mami-egysége egy karóra, aminek a kijelzőjén figyelhetem szemem fényét az ágyikójában.

300 méterig tökéletesen működik a kép és hangátvitel, ez majd nyáron lesz igazán fontos, amikor mondjuk én kivonulok a teraszra napozni meg kávézgatni (na persze…).

Nagyon praktikus egyébként ez a megoldás, mert mivel mostanában egyéb más órát nem hordok (tök felesleges), fel tudom csatolni gond nélkül.

A beállítások viszonylag egyszerűen mentek, azt leszámítva, hogy sajnos nincs magyar menüje, az én angolom meg… a kialvatlan anyukasággal párosítva hmmm, inkább hagyjuk… De szerencsére a férjem egy technikai zseni és segített ebben is.

Sok hasznos funkciója van a szerkentyűnek, például automatikusan a sötétedés érzékelésével éjjellátó funkcióba kapcsol.

A szoba hőmérsékletét is mutatja, bár nem hőmérő, de támpontnak abszolút megfelel, főleg hogy én váltig állítom a férjemnek mindig, hogy a hálószobában hidegebb van, mint máshol.

Az alap funkciói közé pedig nem pusztán a kamerás figyelés tartozik, hanem például az ún. VOX funkció beállításakor a képernyő kímélő üzemmódba helyezkedik, de rezgéssel jelzi azt, ha aktivitás van a kiságyban, azaz sírni kezd a bébi. Ez első alkalommal tök vicces volt, mert valamiért levettem az órát és a nappaliban hagytam. Kislányunk sírni kezdett, apukájával bementünk a szobába, kivettük a kiságyból és közben valahonnan hallottuk a saját hangunkat is a sírás mellett… Néztünk egymásra, hogy ez most mi?! Akkor jöttem rá, hogy a mami-egység működésbe lépett…

Egyébként én a kedvenc „Tavaszi szél vizet áraszt” című dalt is el tudom neki énekelni bárhonnan, ha éppen csak annyi szükséges a visszaalváshoz, mert kétirányú a hangátvitel, szóval ő is hallja az én csilingelő (vagy inkább fáradtan és olykor hamisan éneklő) hangomat.

De ha már saját magam is unom a hangomat, akkor létezik egy B-terv, mégpedig a ringató dallam lejátszás, azaz egy gombnyomással kellemes babazenét küldhetek a kicsikémnek. Ezzel kímélve a meglehetősen igénybevett hangszálaimat és a környezetem fülét is.

Ha valaki ragaszkodik a fix időben való etetéshez, akkor ő pedig be tudja állítani magának azt, hogy jelezzen, amikor aktuális a következő evés.

Nálunk ez nem játszik, mert én az igény szerinti táplálást választottam, de attól még bármi más okból hasznos lehet a jelzés. Például ha bármilyen gyógyszert kell adnunk vagy egyéb dolgot kell rendszeresen csinálnunk.

Szóval összességében azt kell mondanom, hogy bármennyire szkeptikus voltam, hogy szükség van-e bébiőrre akkor is, ha nem túl nagy lakásban él az ember és 4-5 lépéssel ott tud lenni a gyerekszobában,

szerintem nagyon szuper találmány!

Én mint első gyerekes paraanyuka sokkal nyugodtabb vagyok, ha látom a picikém. Amúgy is bemennék hozzá kábé ezerszer, megnézni hogy alszik-e, lélegzik-e, satöbbi, de így azért ezerszer nem, már csak százszor megyek be egy alvás alatt…

Ti is ilyenek voltatok/vagytok a kisbabátokkal kapcsolatban? Nyugtassatok meg, hogy ez normális…

Tomkó Bori
főszerkesztő

(képek: saját és TrueLife, felhasználásuk engedélyhez kötött)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük