You are currently viewing Maszkod megvan? Akkor mehetsz is föl az osztályodba!

Maszkod megvan? Akkor mehetsz is föl az osztályodba!

Gyertek szépen gyerekek, tartsátok a kezeteket ide, a kézfertőtlenítő alá! Jól dörzsöld össze, az ujjaidra is jusson! Nagyon ügyes vagy, mehetsz is föl a termetekbe, a tanító néni már ott vár – mondja, szemében némi aggodalom.

Ő sem fiatal már, mi lesz, ha…persze megpróbál nem pánikolni, gyorsan el is hessegeti az átsuhanó, baljós gondolatot…

Kérem a tisztelt szülőket, lehetőség szerint csak egyikük hozza a gyermeket iskolába, a kapun pedig ő sem lépjen be. Ha mégis nagyon muszáj, nyomatékosan kérjük, viseljenek maszkot.

Értjük. Megértjük. Köszönjük.

Maszkod van? Hol? A zsebedben? Az kevés. Otthon maradt? Akkor tessék bemenni a titkárságra és venni egyet. Vagy különben ezzel a lendülettel mehetsz is haza fiam, sajnálom. Ez most ilyen – közli a nagyfiúval. Így próbálunk vigyázni rátok – teszi hozzá.

Maszkot így nem hordunk, húzd fel orrodra légyszíves te is – fordul vissza, s kapja el máris a következő bliccelőt. Hiába, itt nagyüzem van, ma reggel is Lacibával nyomják párban a beléptetést, már reggel 7 óta. A kézfertőtlenítőket is lassan után kell tölteni, szólnia is kell Jucikának, még ma. Csak mikor, miután egész délelőtt órái is lesznek. Meg aztán a tantestület is összeül.

Gyerekek, megmondtam, hogy maszk nélkül senki nem teheti ki a lábát a teremből! Értsétek meg, hatalmas a felelősségünk, ebben a helyzetben meg aztán főleg! – mantrázza szerencsétlen tanárnő századszorra is az osztályának. Vihognak, de azért akad olyan is, aki bólogat.

Tisztelt Szülő! Kérem a járványhelyzetre való tekintettel gyermekeiket kizárólag tünetmentesen engedjék iskolába. A legkisebb olyan tünettel is, mint köhögés, orrfolyás; most mindenki maradjon otthon! Így tudunk vigyázni rájuk, és egymásra.

Értjük, megértjük, köszönjük.

Amíg jobban lesz? Vagy tíz napig? Tizennégyig? Írhatok én is igazolást? Ja, hogy mindenképp orvosi kell. Nem tudtad? Máskülönben nem veszik vissza! A Sziliék azt hallották, hogy igen. Jó, de a Julcsiék sulijában meg biztosan nem így van, a dokijuk is teljesen mást mondott. Ők se tudják. Senki se tudja.

Köhögött hármat az éjjel, honnan tudjam, hogy ez most micsoda? Hát sehonnan Anyuka. De azért tartsa csak otthon egyelőre. Hívjon a rendelőben hétfőn, meglátjuk addigra hogy áll a helyzet.

Értem. Megértem. Köszönöm.

Mami, fáj a torkom meg a fejem! Jaj bogárkám… és hogy fáj, nagyon? Nem, akkor úgy, tűnik, maradnod kell itthon és sajnos Lizu se jöhet át játszani iskola után.

Te beiratod a focira? Fogalmam sincs mi lesz most az úszással. Onnan mondtak már valamit? Micsoda, hogy már a csoportbeosztások is megvannak? És a kosárlabda?  Én sem tudom. Na mindegy, meglátjuk. Találkozunk a szülőin, hátha addigra kiderül. Nem, dehogyis a teremben, lent az udvaron. Ott lesz.

Értjük. Megértjük. Köszönjük.

Ottlik Judit

(kezdőkép: Pixabay)

Tetszett? Oszd meg mással is!

Vélemény, hozzászólás?