Újabb szabállyal gyarapodott egy ország jogi ismerete. A kijárási korlátozás szabályával.
Sokat gondolkozom és beszélek a jelenben levésről, és ennek okán, vagy épp ennek dacára, most egy kicsit a jövőbe tekintenék. Bár előbb a múltba. Közelmúltba.
Amikor a gyerekeim magántanulók voltak, sokan kérdezték tőlem, hogy miképpen lesznek majd annak a társadalomnak a részei, amiben megszokott, hogy a nap 8 óra munkából áll. Reggel fel kell kelni, és tenni kell, amit tenni kell. Sok érzéssel a szívemben feleltem: sehogy.
Egyfelől irigyeltem a kérdezőt, hogy biztos abban, hogy amire a gyerekeink felnőnek, addigra nem változik „semmi”.
Szomorú, hogy lehet, hogy nem változik semmi:
A gyerekeim is várni fogják a pénteket és utálni a hétfőt?
Az otthonuk csak alvóhely lesz, ahol csak a munka van? Életük párját csak fáradtan látják, és a közös nyaralás potenciálisan válással zárul?
Aggodalommal, hogy a mindennapi mókuskerék rutinját nem emelem készség szintre a gyerekeim életében,
és ebből hátrányuk lesz?
Kételkedve, hogy létezik a nemváltozás akkor, amikor már most is rengetegen kiléptek a 8 óra munka 8 óra pihenés 8 óra szórakozás kliséjéből?
Végül volt bennem egy adag pimaszság is, ami azt mondta:
az én gyerekeim, bármilyen úton is, de tökéletesen felkészülnek a rájuk váró életre.
Leginkább azért, mert már most élik az életet. És ha a jó pap holtig tanul, értsd, nem csak addig, míg iskolába jár, akkor a jó ember bölcsőtől tanul, nem csak mikortól iskolába jár.
Ja, és ÉL is, nagybetűsen.
Azt hiszem, kevés dolog biztosabb most, mint az, hogy ahogy van, úgy nem marad. Azt is egyre többen mondják, nem lesz többé ugyanolyan semmi, mint volt. Vicces, hogy ahogy ezeket írom, kliséket látok a kijelzőn, csak mostanság csupa nagybetűvel villognak mindenhol. Mert most ez igazabbnak tűnik, mint valaha. De ez csupán illúzió. Valójában a fenti klisék az egyetlen állandók, mióta világ a világ.
„Minden változik a lényeg nem, ez a jó az elmúló években.”
De mi a lényeg? Mik azok az alapok, amiket most is fontos átadni a gyerekeknek? Amit biztosan fog tudni kamatoztatni az új világban. Milyen ismeretekre lesz szüksége?
Induljunk az alapoktól. Mi az, ami tuti nem változik?
A Föld forog. Földrajz tanulmányainkból jól tudjuk, hogy bár ezt tudni nagyon szexi, és a legtöbb gyereket amúgy módfelett érdekli is, ahogy a Göncöl-szekér végiggurul az égen az év során (bár lehet, hogy még sosem figyelték meg, nap nap után, vagy hétről hétre), élt a Földön ember ennek tudása nélkül.
Nem változik, hogy a víz az élet fő eleme, és H2O a kémiai képlete, amiben poláris kovalens kötéssel kapcsolja össze a reakció a résztvevő elektronokat. De ezt is csak a 18. században fedezte fel az emberiség, ami felett ismét emelem kalapom, sose jöttem volna rá magamtól porszemnyi életem alatt, mégis fontosabbnak tűnik itt és ma a gyerekeknek a víz értékét megtanítani. Megtanítani miként igyon eleget, hogy a szervezete optimális vízmennyiséghez jusson. Esetleg megfigyelni önmagát, mik is a szervezete vízhiányt jelző tünetei. Mit takar az a rövidke szó: szomjas.
Mindennapi kenyerünk sütésének tudása is reformját éli. Gyönyörűség, hogy részese lehetek rengeteg sikerélménynek, amit az első kenyér sütése okoz a nőknek, férfiaknak most a környezetemben. Eközben bizonyosan nem merengenek el a víz összegképletén sem, főleg nem a búzáén. Ellenben a kovász készítése olyan tudáskincs lett, amit szintén örömmel szemlélek tömegesen a Facebookon barangolva. De látom azt is, hogy a kovászt alkotó baktériumok nem csak akkor teszik a dolgukat, ha mi név szerint beleparancsoljuk őket az üvegbe. (Felmerült már bennetek, hogy hova lett a rengeteg élesztő, ha senkinek nincs?)
Szerelmes vagyok a Pitagorasz tételbe. Úgy általában a matematikába. A jurtába tervezett bútorok sokszor lehetőséget adtak a használatára, ahogy a szögfüggvények sem koptak ki a rutinból az életemben. De úgy érzem, így a korona idején ez sem a top öt életesszencia, amire biztosan szüksége lesz a gyermekeinknek, mikor újra semmi sem lesz a régi, de kimehetünk az utcára.
Fontos, hogy ismereteket szerezzen magáról. Ki ő, mi motiválja, mi rémíti meg, mi vonzza, mi taszítja. Mindezek mixének, csodás lényének hol van szerepe a társadalomban, aminek első gyakorló terepe a családja. Lássa, élje, hogy hasznos, szükséges, építőkő. Hisz mind arról ábrándozunk, hogy hasznos tagjai legyünk a társadalomnak.
Ellenben ha gyermekkorunk hajnalától azt látjuk, hogy már a családi fészek is nélkülem forog, mondhatni értem, akkor a következő szociális lépcsőbe is ezt a sémát fogjuk átemelni. Vonjuk be a gyerkőcöket a család építésébe. Lássa és tudatosítsuk az állandó feladatokat, hallgassuk meg a megoldási ötleteit, vitassuk is meg, és merjük akár kipróbálni is.
Lássa, hogy a változás van, és hatással lehetünk rá.
Lásson ötleteket, amiket kipróbáltunk, majd elvetettünk, és segítsük, hogy ezt ne a kudarcok, hanem a tapasztalatok rubrikába gyűjtse lelke listáján.
Lásson minket, ahogy rójuk ezeket a köröket mi is az életünkben. Lássák, hogy mi is vagyunk tanácstalanok, hibázunk, nem minden úgy sikerül, ahogy tervezzük, hisz akkor ezek az emberi esendőségek mindennaposak lesznek a számára.
Nem „kész” embereket fog a szüleiben látni, akik együtt teszik a dolgukat, hanem egy szövetséget, amiben a problémákat közösen megfigyelve majd lereagálva változunk, fejlődünk az élet során.
Meg tudjuk most közelről figyelni a tavaszt. Ha nincs kertünk, akkor is lehet virág az ablakban, vethetünk fűszernövény magot. Annyi, de annyi bölcsesség ragyog át ezekben a trendi szóval élve „flow” cselekedeteken. Éljük át őket együtt.
Főzzünk együtt, rendezgessük az otthonunkat együtt.
Nézzük meg miben hasonlítunk, miben különbözünk. Mi tart össze minket. Szeretetnyelvek, tolerancia, türelem, önismeret, közösségépítés.
Sorolhatnám tovább az élet adta házi feladatokat a végtelenségig. Ezekről azonban nem kapunk email értesítőt, nem is kéri számon senki. Mégis valami olyan isteni és esszenciális tananyag az én tapasztalataim alapján, ami a legfontosabb lesz az újraszocializáció pillanatában.
Mert az ember, aki ismeri magát, stabil családot képes építeni. Stabil családok eredményes közösségeket. Eredményes közösségek pedig boldog nemzetet.
Hiszek abban, ha az élet által elénk gurított leckét becsülettel elvégezzük, nem csak felkészülünk a nagybetűs életre, hanem gyermeki lelkünk boldogságával és az évek tapasztalatával teljesítjük be önmagunk és a környezetünk számára legépítőbben azt az időszakot, amit életnek nevezünk, bölcsőtől a sírig.
(kezdőkép: pexels)