Amikor elkezdte szeptemberben csemetéd az óvodai tanévet, már akkor tudatosult benned, hogy ez az utolsó ilyen az életében. Aztán jött a suli választás.
Itt két tanítási nyelv van, ez művészeti, ez sportra tesz hangsúlyt, vajon melyik a legjobb? Nyilván te ismered a legjobban a gyermeked, főleg, amikor leveszed a rózsaszín szemüveget, hiszen hiába a te fiad-lányod, akkor sem tökéletes mindenből.
Már a nyílt napokon, ahol játékosan bemutatkozott a leendő iskola, és a kis ovis gyermek, már ott megtörténik egyfajta felmérés. Te, mint szülő ezzel teljesen tisztában is voltál, épp ezért készültetek már erre is, hogy a gyermek a legjobbat hozza ki magából. (És te is, mint szülő.)
A környék iskoláit körüljárva a nyílt napokon és játszóházakon szenzoraiddal mérted fel a terepet, a szülőket lecsekkoltad a játszótéren, a facen a helyi baba-mama csoportban, de még mindig ott van benned a kérdés, hogy „Melyik a legjobb választás?”
Ez a kérdés mindig ott feszül egy ilyen helyzetben (sőt, évekkel később is), hiába Pistike az első, vagy az ötödik gyerkőcöd, ő akkor is Pistike. Nem olyan, mint más gyerek, és nem is olyan, mint a másik gyereke(i)d. Aztán a felvételi izgalmait kiheverve, a beiratkozás után, a „huh, még neki is volt hely”- sóhajjal nyugodtan dőlsz hátra, megnyugodhatsz – főleg, ha nem körzeti iskola volt a választott intézmény.
Igen ám, de most hogyan tovább? Kezdj bele eszeveszett fejlesztésbe? Felesleges.
Tanuljon előre írni, olvasni? Ne tedd, az iskola feladata maradjon a tanítás, te főleg az önállóságot dicsérd, és ennek útján vezesd őt. Ne mosódjanak össze az iskolai és az otthoni szerepek. Rettegj, hogy online oktatás vajon befigyel ebben a tanévben is? Azt mondom, semmiképpen se tegyél ilyen önsanyargató lépéseket.
Szépen készüljetek együtt. A taneszköz listát nézd át, nem muszáj megvárni a nagy leértékelést, a tömegben vásárolni, az árkülönbség nem olyan hatalmas. A nagy áruházaknál, ahol állandó kínálatban is szerepelnek ezek az eszközök, ott valóban nincsen akkora spórolási lehetőség, ám az olyan áruházláncok, ahol szezonális termékeke vannak (fürdőszoba hét, sport hét), ott érdemes lesz körbenézni.
Történjen együtt a ráhangolódás.
Válasszon a gyerek füzetet, tolltartót, táska mintát. Érdemes jó minőségű ergonomikus táskát választani, ha megengedheted akár a legcsilivilibb boltban, de hidd el, a helyi adok-veszek vagy baba-mama face csoportban is találsz néhány ezer forintért (az új ár töredékéért is) kiváló állapotú és minőségű táskákat. A fiam régi táskája is itt várja új elsős gazdáját, aki imádja a kalózokat, 3 év használat után is hibátlan. A mai tapasztalatok alapján, már nem mennék el a boltba huszonsok ezerért táskát venni.
Könnyen lehet, ha akkor olvasok egy ilyen cikket, amiben azt tanácsolják nekem, hogy a helyi baba-mama face csoportban vásároljak táskát, nem hinnék a cikk írójának. Nagyon sokba kerülnek az iskolai felszerelések és kiegészítők, jól meg kell, nézd, hogy mire költesz, és mennyit.
Hangolódjatok a sulira, sétáljatok el többször is a leendő iskola előtt, barátkozzon a gyerek is a gondolattal, hogy szeptemberben becsengetnek. Nem kell egész nyáron az iskoláról beszélni, olyant meg ne is ejts ki a szádon, hogy „komolyabban kell figyelned, hiszen iskolás leszel”- hidd el, hallottam már ilyent. Ne kelts feszültséget, vagy szorongást a gyerekben, hidd el, alapból benne van a „mi lesz majd?”, inkább mesélj neki arról az időkről, amikor te is vártad az iskolát, mesélj neki történeteket a te iskolás éveidről.
Valamivel könnyebb helyzetben vagy, ha már van iskoláskorú gyermeked is, a leendő elsős előtt. Azért arra figyelj, hogy a nagytesó se mondjon olyanokat, hogy „Először jó, aztán vacak”, mert mindenki másként éli meg a változásokat, a követelményeket, és a kihívásokat.
A leendő elsős érdeklődésének és tempójának megfelelően beszélgessetek a suli kezdésről. Játékosan oldjatok meg feladatokat, labirintus, vonalvezető, vonaltól vonalig színezés. Mindig ismerd el mennyire ügyes volt, az igyekezetét is emeld ki.
Az iskolába készülő gyerek mellett a szülő is iskolába készül.
Ekkor ismered majd fel, hogy ez is egy mérföldkő, ugyanolyan, mint amikor oviba ment a csemete. Igen ám, de most ez nagyobb lépés, a kicsiből felcseperedő nagy lesz. „Munkahelye” lesz a gyereknek, akinek eddig tulipán, vagy hajó volt a jele. Felléphet nálad is szorongás, az idősödés felismerése, akár szorongás. Ennek legjobb oldása a sok önfeledt játék a gyerekkel, a közös élmények, séták, családi programok.
Nagyon nehéz az elengedés, és az óvodai évekre való emlékezés is valahol egy elengedés. Valami véglegesen új és más kezdődik, időpontilag szeptemberben, de benned már ott a változás, és elengedés is egyszerre.
Lendüljetek át ezen a stresszes, izgalmakkal teli időszakon, használjátok ki a nyarat játszani, kirándulni, élményeket szerezni. Az iskolára készülés pedig legyen egy közös esemény, és dicséretekkel teli időszak, az önállóság útján.
Légy büszke magatokra, hogy eljutottatok idáig.
(fotók: freepik)
