Irányt mutatok, sőt elindítom az úton, de nem fogom végig a kezét.

Azt gondolom, mindig a szülő az, aki a legjobban ismeri a gyerekét. Jobb esetben a szülő ismeri önmagát is, és egy picit erőt vesz magán, mert bár szívesen fogná folyamatosan drága gyermeke kezét, azért legbelül tudja, hogy azzal tesz jót, ha elengedi kicsit.

Nyilván, nem ültetjük fel rögtön a nagymotorra és viszlát, vagy nem adunk egy több száz oldalas könyvet a kezébe, csak mert már tud olvasni, nem is küldjük el hetekre egy táborba, anélkül hogy nem lennénk vele, mellette. Úgy értem, hogy „elengedjük”, hogy nem csinálunk meg mindent helyette. Mert akkor lesz önálló, akkor lesz ügyes, akkor lesz határozottabb, akkor lesz sikerélménye, ha ő csinálja meg. Egyedül.

Lehet bolondozni otthon, együtt olvasni vagy szórakozva végezni a házimunkát közösen: Érdemes elővenni a kreatív oldalunkat és máris repülnek a ruhák az éhes szennyestartó „szájába”, „aki” jóízűen nyammog egy vicces „szörny-anyuka” hangon. Ez is egyfajta iránymutatás. Egy pici terelgetés, hogy segítőkész legyen, hogy kivegye a részét a feladatokból, hogy hasznosnak, ügyesnek érezze magát.

Az óvodával, az iskolával kapcsolatban nincs választás, indulni kell, menni kell, járni kell. El kell engednünk a kezét reggelente és neki egyedül kell helytállnia.

Mire gondolok, amikor azt mondom, terelgetem a gyerekem? 

Arra, ami ezen felül van. Arra, amit nem tud, ha nem mutatják meg neki. Semmiképpen sem szeretném, hogy beszippantsa őt a virtuális világ. Inkább azt akarom, hogy valódi örömöket, maradandó élményeket éljen át.

Kell az iránymutatás, mert egy kisgyerek
honnan tudhatná még, hogy mi a jó neki?

Külön óra, edzés

Te, a szülő vagy az, aki felveted az ötletet, te vagy az, aki elindítod az úton.

Először fogalma sincs, milyen lesz az az óra, az a foglalkozás. Sőt lehet azt gondolja a gyerek: ó, minek ez nekem?

Viszont nagy eséllyel megszereti majd. Mert még egyszer hangsúlyozom: Te ismered a legjobban őt, tehát olyat fogsz választani, amit nagy eséllyel szeretni, élvezni fog. Bízz magadban.

Ő is bízni fog benned, mert tudja, hogy jót akarsz neki.

Imádni fog edzésre járni és te szépen vállon veregetheted magadat, mert jól döntöttél, amikor elindítottad az úton. Nem szabad hagyni, hogy legyőzzön a fáradtság, a sok munka, a kérdések, a kételyek, a bizonytalanság. Vágjatok bele, ha jó érzésed van ezzel az elfoglaltsággal kapcsolatban, ha úgy érzed a gyermekednek (nem neked!) tetszeni fog.

Ne a fejlesztés, ne a verseny legyen az elsődleges cél, hanem hogy a gyereknek

sikerélménye legyen, és jól érezze magát közben.

Ha tudsz, legyél vele ott. Folyamatosan figyeld, de csak egy picit távolabbról. Mindig legyen időtök beszélgetni. Engedd, hogy meséljen, hallgasd végig. Vedd észre, hogy lelkes vagy esetleg csak miattad csinálja…

Minden megbeszélés kérdése. Ülj le vele, legyél határozott, mondd el, hogy szerinted miért jó ha jár az edzésre/ külön órára, és hogy miért nem érdemes 1-2 alkalom után abbahagyni. Ugyanakkor tudasd vele azt is, hogy mindig van választás, ha meggondolja magát, ha nem érzi jól magát, nem szereti, akkor jelezze és majd újra átbeszélitek.

Háziállat

Az utóbbi mondat, vagyis hogy meggondolhatja magát a gyerek, már nem érvényes egy háziállat esetében.

Persze, minden gyerek szeretne egy kis kedvencet. Ám, te vagy a felnőtt, aki tudsz tenni lépést az ügy érdekében, aki döntesz majd. Ne rohanjatok egyből a kisállatkereskedésbe vagy vigyetek haza egy kutyát, cicát. Előbb ismerkedjetek az állattal úgy, hogy olvastok róla, esetleg videót néztek róla, menjetek állatkertbe, akár lovagolni, kirándulni vagy vendégségbe azokhoz, akiknél már van állat, és főleg beszélgessetek sokat a háziállat-témáról. Arról is, hogy nem csak jó oldala van…

Ha már eltelt pár hét és még mindig komolyan gondolja és szeretne egy házi kedvencet, akkor vedd komolyabban. Ne ígérgess felelőtlenül, egy kisgyerek szeretne akár kígyót, pókot is, ha te ezektől irtózol, nyilván nem fogod megvenni neki.

Megint végig kell gondolnod, mérlegelned kell és mindent számításba venned:

te ismered a gyerek tulajdonságait, szokásait, igényeit a legjobban,
neked kell döntést hoznod arról, hogy mi lenne a megfelelő kisállat a számára.

 „Kell a gyereknek egy állat!”  Ezt főleg mások mondják, akik nem veletek élnek, és ezzel a felkiáltással még ne indulj el venni egyet!  Tény, hogy rengeteg jó oldala van annak, ha a gyerek egy állat gazdijává válik, ám fontos az is, hogy a ti családotok hogyan tudná megoldani az állat gondozását. El kell magyaráznod a gyermekednek, hogy őt már nem lehet visszavinni, nincs olyan, hogy megunjuk, mindig foglalkozni kell vele. Biztos vagyok benne, hogy felelősséget, rendszerességet tanul az a gyerek, akinek van háziállata, ugyanakkor rengeteg szeretetet is tud adni és kapni.

Ne rontsatok ajtóstul a házba, nem biztos hogy rögtön egy kutya a jó megoldás, de az sem valószínű, hogy egy halakkal teli akváriumtól vagy egy teknőstől lesz boldog az a gyerek, aki játszótársra, egy simogatni való kedves kis jószágra vágyik. Tájékozódj, vedd számításba a lehetőségeket.

Nálunk nehezen kivitelezhető lenne egy kutya a háznál, mert nem sokat tudnánk vele foglalkozni, vagy kire hagyni, ha elmegyünk itthonról. Én megemlítettem a kisfiamnak a nyuszit, mint háziállatot, és lassan elindulunk az úton, hogy beszerezzünk egyet, meg a hozzátartozó felszerelést.

Bízom a saját ítélőképességemben, bízom a gyerekemben, akinek kell ugyan egy kis noszogatás vagy iránymutatás, de aztán ügyesen halad az úton elengedett kézzel.

Igyekszem nem átesni a ló túloldára, semmiképpen sem túlterhelni őt vagy túl nagy feladatokat rábízni.

Tudom, hogy még gyerek,

hogy ő tud a mostban élni, ő tudja élvezni azt, ami éppen előtte van, tud játszani bármivel és bármikor.

Büszkén nézem őt és csak azért terelgetem olykor, mert

lehetőséget akarok adni neki arra,
hogy még több csodás pillanatban, élményben legyen része.

Szükség van egy icipici terelgetésre, hidd el, hogy megköszöni majd neked!

Deák-Ember Ágnes
Csak Csináld – Magadért

(képek: Unsplash)