51 éves vagyok, Győrben élek a családommal, a 33 éves sérült fiammal, a 16 éves lányommal és a férjemmel.

2007-ben a mi kis hétköznapi, normális életünk gyökeresen megváltozott, amikor a 17 éves ifjúsági válogatott tornász fiam nagyon súlyos sport balesetet szenvedett egy diákolimpián, talajgyakorlata bemutatása közben. Szaltó ugrást követően súlyos nyaki sérülést szenvedett, amiből kifolyólag teljesen lebénult nyaktól lefelé, csak a karjai mozognak. Mivel teljesen elszakadt a gerincvelője, ezért nem is gyógyítható, javítható az állapota.

A lányom három hónapos volt, mikor a fiam lebénult. Nagyon nehéz volt minden, főleg a kezdet, de nekem két gyermek édesanyjaként nem volt megállás az élet nagy színpadán.

16 éve ápolom a mindenben segítségre szoruló fiamat, aki önellátásra egyáltalán nem képes. De a nagy bajban az tesz minket boldoggá, hogy fiam lelkiállapota zseniális. A pozitív gondolkodását tanítani kéne, nagyon kemény, erős fiatalember.

Fiam ápolása mellett, négy órában dolgozom is 10 éve egy általános iskola tálaló konyháján, ahova fiam küldött vissza hat év otthonlét után.

Nagyon sok mindenen vagyunk túl a 16 év alatt. Sok műtét, fájdalom, rossz és jó dolgok. De boldogan, nagy szeretetben élünk és próbáljuk tartalmasan megélni a mindennapjainkat és mindenből kihozni a legjobbat, mert mi megtanultunk az esőben is táncolni.

Róla írták:

Nem csak túlélnek, szeretettel és élményekkel teli életet élnek. Stefi a szeretet maga, vegytisztán és egyszerűen.

(Fotó: Kriston Petra, smink: Bábel Anna)

Ha azt szeretnéd, hogy ő legyen a kategóriája közönségdíjazottja, akkor azt a megfelelő képnél a „Vote” gomb megnyomásával tudod megtenni, itt a bemutatkozása végén!