Skip to content
Október végére Matyi daliás fiatal szajkóvá cseperedett. Barátai, amikor csak tehették, kisétáltak vele az erdőbe, ő pedig ágról ágra szállva követte őket. Ahogy ügyesedett és erősödött, egyre ritkábban kellett megpihennie.
(tovább…)
Egy kis kreativitással ünnepet varázsolhatunk a hétköznapból, és tetszetős finomságot a “nemszeretem” alapanyagokból. Marton Adrienn gasztroműsorvezető a lelkiismeretes anyák ádáz küzdelmét vívja, hogy megszerettesse az egészséges hozzávalókat a fiaival.
(tovább…)
Vera édesanya, feleség, dolgozó nő. Ez eddig ugye sok mindenkiről elmondható. De ő mégis más. És el is mondom, miért.
(tovább…)
Megszülettem, amikor édesanyám életet adott nekem, nem tudom felsírtam-e, nem tudom miért csak én születtem meg, s az a másik nem. Ő nem…
(tovább…)
Amellett, hogy csodálatos, egy nagyon hálás időszak is az ősz; ilyenkor a természet tálcán kínálja a lehulló, színpompás faleveleket, különféle terméseket, gyümölcsöket; melyekből számtalan vicces és ötletes dolgot alkothatunk a gyerekkel együtt. Az anyaggyűjtést ráadásul egy kellemes sétával is összeköthetjük a szabadban.
(tovább…)
A gyerekek délutánonként kicipelték a kalitkát a rétre, hogy a szajkó-királyfi gyakorolhassa a repülést. Sebi az ujjára ültette a fiókát, és hirtelen lefelé mozdította a kezét, hogy szárnyverdesésre késztesse. Egy idő után Matyi akaratlanul is felemelkedett.
(tovább…)
Egy baba születése semmihez sem fogható öröm, és természetes, hogy a kicsi érkezésével a szülők élete teljesen átrendeződik, hisz minden percüket az újszülött teszi ki. Nincs többé a “csakmiketten”, el-elmaradnak az érintések, és bizony a szex is.
(tovább…)
Délután (este?) fél 6. Kiskamasz a kanapén fetreng, s közli, addig nem szándékozik felhagyni ezzel, amíg ki nem kérdezem tőle földrajzot. Aminek egyfelől nagyon is örülök, hiszen ő maga ajánlkozik azok után, hogy elvileg elolvasta, átnézte, megtanulta.
(tovább…)
Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy Vekerdy Tamás az ország pszichológusa is volt. És marad is mindörökre, hiszen szavait sosem felejtjük el. (tovább…)
Matyi, a szajkófióka napról napra szebb lett, bár ezt kezdetben csak elfogult nevelőszülei látták így. A könyvtár látogatói közül egyesek csúnyácskának, mások gyönyörűnek tartották. Volt, aki nem is könyvért tért be akár naponta többször is, hanem csak, hogy őt megnézze, és kéretlenül tanácsot adjon, vagy véleményt mondjon róla.
(tovább…)
Ha nem tudod ennek a fenti címnek mélyenszántó értelmét, akkor valószínű, hogy nagyon mázlista vagy, vagy nincsen gyermeked. Ugyanis a fent olvasott cím, egy komoly szülői beszélgetés mostanában.
(tovább…)
Szülőként biztos sokszor élsz át AHA pillanatokat a gyermeked, gyermekeid mellett, de vajon szoktál-e azon töprengeni mit is tanítanak neked ezek a kis lurkók?
(tovább…)
Tegye föl a kezét, akinek a gyermeke mostanában ünnepli a szülinapját és már közösségbe jár! Bizony, mi is ebbe a körbe tartozunk; s megmondom őszintén, ebben a mostani helyzetben ez most komolyan feladta a leckét; mégis milyen tortát lehetne bevinni az osztályába, ami a járvány szempontjából is „biztonságos”?
(tovább…)
Hétszáz óránként egy alkalom – az átlagos magyar családban ennyi óra intenzív babakocsi-használatra jut egyetlen alapos mosás, takarítás és fertőtlenítés.
(tovább…)
A hétvége úgy elrepült, mintha szárnyai nőttek volna. Igaz, nőttek is, de azokat Matyi királyfi hordta. Szárnyacskái fejletlenek voltak, repülésre még nem voltak jók, ő mégis elszántan csapkodott velük.
(tovább…)
Mami, figyelj csak, az amőbák micsodák? És tényleg dagik? Nézd a hasam, most akkor én is dagi vagyok? – szegezte nekem a kérdést a 7 éves kislányom a minap, az előszobai tükör előtt illegetve magát.
(tovább…)
Gyertek szépen gyerekek, tartsátok a kezeteket ide, a kézfertőtlenítő alá! Jól dörzsöld össze, az ujjaidra is jusson! Nagyon ügyes vagy, mehetsz is föl a termetekbe, a tanító néni már ott vár – mondja, szemében némi aggodalom.
(tovább…)
Végre megint péntek, végre az utolsó kicsengetés! Sebi már alig várta a leckementes délutánt. Békés koraőszi délután lehetett volna, de a még nyáriasan meleg levegő mégsem csak a nap hevétől remegett. Harci zajok töltötték be: csatakiáltások, ágyúdörgés, puskaropogás, kereplők zaja.
(tovább…)
Gyermekkoromban rengeteg időt töltött a család a telken, a kiskertben zöldséget és gyümölcsöt termeltünk saját magunk számára.
(tovább…)
“Anya!” Emlékszel még mikor először szólítottak így? Szülés után, a kórházban toltad épp az újszülött babádat a folyosón csoszogva, gyönyörködve benne, még ébren álmodós pillanatokat átélve, amikor egyszer csak valakit szólítanak: “Anya!”
(tovább…)
Itt van az ősz, itt van újra; s vele együtt a sulikezdés. Az új füzetek, könyvek bekötése, a tolltartó tartalmának felfrissítése nem szokott mindenkit lázba hozni.
(tovább…)
A császármetszés utáni szoptatással kapcsolatban sok tévhit kering a köztudatban. Az egyik leggyakoribb, hogy később indul be a tejelválasztás, a kismama szervezete nem fog elég táplálékot termelni babájának.
(tovább…)
Az esti szürkületben egyre jobban világító úszó egy kicsit megbillent. Olyan apró mozgás volt, hogy Virágnak pislognia kellett, mert nem volt biztos a dolgában. A zöld fényecske ráhunyorgott, mintha figyelmeztetné: most ugrik a majom a vízbe! Azzal buggy, tényleg lebukott.
(tovább…)
Babazászlós felhívással fordult a hazai önkormányzatokhoz a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom. A civil szervezet azt kéri a településvezetőktől, hogy így ünnepeljék meg a gyerekeket, a gyerekáldást.
(tovább…)
A szeptemberi évkezdés soha nem egyszerű feladat a családok számára. Hát még az idei évben milyen kihívás, amikor nem 2 hónap, hanem fél év szünet után kell visszarázódni a korábban megszokott kerékvágásba.
(tovább…)
Még mindig mosolygok, ha eszembe jutnak azok a döbbent szülői arcok, amiket az első alkalmunk után láttam. Szülők, akik érthetetlenül álltak a tény előtt, hogy gyermekük és társaik vidáman, nevetve jöttek le az emeletről egy 3 órás felvételi előkészítőről. Mindezt szombaton, tulajdonképpen egy 6. tanítási napon.
(tovább…)
Minden reményünk szerint szeptembertől gyermekeink nem csak hogy iskolába járhatnak „normálisan”, hanem a különböző egyéni sporttevékenységeinknek is hódolhatnak.
(tovább…)
Érőfélben volt az ősz, akárcsak a szilva. Virág és Papó háza mellett öreg szilvafa roskadozott. Egyik terjedelmes, gyümölccsel rakott ágával rákönyökölt az ereszre, a másikkal pedig a földön tenyerelt, amíg Papó meg nem támasztotta egy villás ág-mankóval.
(tovább…)
Ne dobd ki a papír tojástartót: hiszen számtalan kreatív dolgot; menő lakásdekort, de akár egyszerűbb gyerekjátékokat, díszeket is készíthetsz belőle.
(tovább…)
Szuper Zero Waste kampányt álmodott meg a Klassz Placc csapata. A kézműves tervezők arra buzdítanak, hogy a megunt pólóinkat és farmernadrágjainkat ne dobjuk ki, hanem adjuk le náluk, ők pedig új életet adnak nekik; mosipelust és bevásárlótáskát varrnak belőlük.
(tovább…)
Gyerekek, aztán várjátok-e már az iskolát? – dobtam be az augusztus végi, top népszerűtlen kérdések egyikét a minap. Amit esküszöm, normális esetben nem nagyon szoktam, főleg mióta kiskamaszodunk (is.)
(tovább…)
Mama, mikor csinálunk megint házi készítésű fagyit? – hangzik a kérdés, a nagy nyári melegben a szokottnál is sokkal gyakrabban; mondjuk két naponta.
(tovább…)
Amikor szombat reggel Anyu és Sebi kisétált a piacra, még nem tudták, mit fognak venni. Mint mindig, az most is attól függött, hogy éppen mi halmozódott legszebben a piaci asztalokon, ládákban, kosarakban és ponyvákon.
(tovább…)
Miért is kell mindig mindent jobban tudni? Megmondani a másiknak, mit hogyan kellene, mit hogyan illik? Egy ismerősöm posztja volt az, ami mélységesen elgondolkodtatott; miért is nem hagyjuk néha még panaszkodni is egymást, drága mamitársak?
(tovább…)
Énidő… Mit is jelent mindez? Megérdemlem? Kinek jár és kinek csak álom? Honnan tudom, hogy szükségem van rá? Sőt… Anyaként ér vágyakozni utána?
(tovább…)
„Hagyd csak kicsim, a fele lepotyog a padlóra; majd a mami inkább gyorsan megcsinálja!” Veled is előfordult már, hogy valamilyen hasonló indokkal elhessegetted a gyereket a konyhából? Mert túl nagy rumlit csinál, mert olyankor háromszor annyi a mosogatni való és különben is, egyedül percek alatt megvagy a tennivalókkal.
(tovább…)
„Belegondoltál? Alig négy hét, és kezdődik suli!” – ezzel a címmel kaptam ma egy hírlevelet. Őszintén? Belegondoltam.
(tovább…)
A szeptemberben az volt a legjobb, hogy délutánonként még teljesen el lehetett feledkezni az iskoláról. Na jó, mondjuk a délután közepétől. Tanítás után hazaszaladt az ember, bekapta az ebédet, letudta a másnapi leckét, aztán irány az igazi élet!
(tovább…)
Dietetikai tanácsadásaimon rendszeresen felmerülő kérdés a frissen diagnosztizált terhességi cukorbeteg (GDM) kismamáktól: „Mit csináljak, ha nyaralni szeretnék menni, mi lesz a diétámmal?”
(tovább…)
Mami, és ma mit fogunk „műveskedni”? – dobja be a szokásos, napi kérdését a hétévesem, rendszerint akkor, amikor még le se ért a reggeli, első kávém.
(tovább…)
