Skip to content
Ülök a tengerparton és a hullámokat nézem. Ha itt lennél…hmmm… De nem vagy itt. Egyedül figyelem, ahogy fodrozódik a tenger és közben a kavicsokat fürkészem, melyeket ki-be sodor a víz.
(tovább…)
Vajon milyen az igazi, nagybetűs NŐ? Telt, vagy éppen karcsú, törékeny? Humoros, nagyszájú vagy kimértem hűvös?
(tovább…)
Egyetlen pillanat elég…hogy felemelkedjünk vagy éppen összetörjünk.
(tovább…)
Vártalak. Olyan régóta, hogy már azt sem tudom megmondani, mióta. A sok kudarc után gyakran hittem azt, hogy biztos velem van a baj, hogy nem érdemlek egy normális társat.
(tovább…)
Van a világon egy hely, egy kis sziget Norvégiában, Sommaroy (Napsziget) a neve. Ott május 18-án feljön a nap és 69 napig nem megy le. Oda szeretnék veled elmenni, csak egyetlen napra, ami 69×24 órából áll.
Folyton arra gondolok, hogy itt fogsz állni a konyhámban, iszod majd a kávémat, és újra látom majd a szerelmet a szemedben.
(tovább…)
Azt mondani együtt érzek, olcsó naivitás volna. Egy asszony, ki földi útját férje nélkül folytatja olyan érzéseken megy át, amit átélni nem lehet. Akkor sem, ha te már egyszer átélted.
(tovább…)
Az utóbbi időben sokat merengtem azon, milyen szürke köntösbe bújtatva éltem a napjaimat, mielőtt a sokadik elsétálásodra előttem, észrevettelek. Te sokkal hamarabb felfigyeltél rám, de én nagyon lassan nyitottam.
(tovább…)
Az a baj, hogy minden rólad szól. Talán ezzel rontottam el, ha volt is mit. És te észre sem vetted szerintem.
(tovább…)
Az egész csupán játéknak indult, húztuk egymást. Aztán a karantén mindent felforgatott. A személyes kommunikáció leredukálódott, az online csatornák felerősödtek.
(tovább…)
A férfi meztelen felsőtesttel feküdt az ágyon. Szép, napbarnított bőre simogatásra csábította a nőt.
(tovább…)
Néha még azt képzelem, hogy engem akarsz… Hogy a jelek, amiket látok nem belemagyarázott, élénk képzeletem játéka, hanem szerelmed jelzései.
(tovább…)
Üzenetem érkezett. Harmadik este vártam, hogy válaszolj, tudtam, hogy üres és semmitmondó lesz, de még az is hiányzott. Talán mert ilyenkor abban az illúzióban ringathatom magam, hogy gondolsz rám.
(tovább…)
Hajnalban ébredek. A kispárna, amit most helyetted ölelek, még mindig őrzi az illatod. Hűvös levegő áramlik be a szobaablakon. Az úton elhaladó kocsikat hallgatom a verébcsiripelés és a vadgalambok mellé.
(tovább…)
Beszélgetni kezdtünk, egyre többet és többet, minden nappal egyre jobban közelebb éreztelek magamhoz. Szerettem veled lenni, de közben féltem, hogy elveszítem önmagamat, azt az erős nőt, akivé az évek során váltam.
(tovább…)
Van az a bizonyos mondás, miszerint: „Az igazság fáj!” Tényleg? Kinek? És vajon miért?
(tovább…)
Azt hittem különleges vagyok számodra, mert ezt éreztetted velem, erre utaltál eddig és ezt mondtad nekem. De amikor rákérdeztem, mitől félsz a kapcsolatunkban, kiderült, hogy talán csak egy vagyok az előttem lévők közül.
(tovább…)
Az első ütés egy szépséges kora őszi napon csattant el. Nem erős volt, hanem inkább hangos és a bal orcámra kaptam. Lefagytam mint a zöldbab a frigóban.
(tovább…)
Tavaly nyáron merült fel az esküvő gondolata. Nekem persze eszem ágában sem volt menyegzőt tervezni, sem most, sem a jövőben, hiszen egy nehéz váláson voltál épp túl.
(tovább…)
Ha beléd szeretek, reggel kávéval foglak ébreszteni, csókokkal és ölelésekkel fűszerezve azt.
(tovább…)
Két ember között a legnagyobb távolság a büszkeség. A büszkeség és az ego.
(tovább…)
Talán a világon a legszebb érzés, mikor rájössz, hogy szerelmes vagy valakibe. Mikor még ismerkedtek, és minden egyes mozdulata, mondata és tette olyan mintha neked teremtették volna őt.
(tovább…)
Vivaldit hallgatok munka közben. Négy évszak. Olyan hangosan, amennyire csak lehet. Persze fejhallgató alatt, mert velem szemben a férjem dolgozik, tőlem jobbra és balra két évfolyamban zajlik a digitális oktatás az óriás ebédlőasztalnál. A srácok jól veszik az akadályokat.
(tovább…)
Hűtlenség, megcsalás? Akárhogy nevezzük sokunkból dühöt, ellenszenvet váltanak ki ezek a szavak a mögöttük rejlő tartalom miatt, hiszen árulást jelent.
(tovább…)
Nem vágyom már másra, csak valami igazán hétköznapira. Mosolyogva ébredésre, majd két kávésbögre karikára a konyhaasztalon. Vitatkozni a fürdőszobán reggel, azután gyors csókkal útnak indulni.
(tovább…)
Nem tudtam aludni, egy hete vártam ezt a pillanatot. Ez így nem is igaz, valójában már 9 hónapja. Nem érzem, hogy készülődnél kifelé a nagyvilágba, minden csendes és nyugodt odabenn, egy hetem volt felkészülni lelkileg arra, hogy meg kell születned, mert azt mondták, hogy muszáj.
(tovább…)
Rövid volt, de igaz. Valódi érzésekkel. Nem tudom leírni vagy lerajzolni, de éreztem. Mint egy virág illatát, amit tavasszal felém libbent a szél. Nem látta senki, csak én észleltem.
(tovább…)
Azt hiszem döntöttem. Elengedlek. Muszáj, hisz ha nem teszem meg, akkor csak őrlődöm, várlak és egyre dühösebb leszek, ha nem jössz.
(tovább…)
A koronavírus elterjedésével és a személyes találkozások minimálisra csökkentésével még jobban teret nyertek az online kommunikáció különféle eszközei. Online „baráti találkozók”, „koccintások”, chatelések és még sorolhatnék sok mindent, mert most szinte minden online zajlik.
(tovább…)
Mindig volt otthonról ennivalóm, de rendeltem, mert reméltem, hogy te hozod majd ki… Kölcsönös volt a vonzalom az első pillanattól.
(tovább…)
Mi van a dolgok rossz oldalán? Mi van akkor, amikor belátom, hogy rosszul vagyok. Kit érdekel? Mire van hatással?
(tovább…)
A 30.születésnapomat fogom ünnepelni hamarosan. Nőként ez mennyire ijesztő? Rettentően. Körülvesz a média világa, ami azt sugallja, bárki lehetsz.
(tovább…)
Tökéletes családok, jól kinéző férfiak és nők, mindent tudó gyerekek, gondoskodó anyukák, önfeláldozó apukák: erről szól most az élet. Vagyis igazából nem erről szól, de mindenki ezt mutatja a világnak.
(tovább…)
Soha nem láttam magam olyan szépnek, mint akkoriban. Majdnem 8 hónapos terhes voltam, a fodrásznál ültem, feszülős kék felső volt rajtam és imádtam minden kerek mintáját rajtam.
(tovább…)
Csak a képzeleteinkkel és az ábrándjainkkal osonhatunk hátrafelé pillanatokra. De csalókák ezek a pillanatok, mert csak azt ragadjuk ki, ami nekünk a legfontosabb és persze azt, ami a legszebb volt.
(tovább…)
Lehet, hogy egy kicsit furcsán hangzik ez a cím, de így van!
(tovább…)
Austin Blood amerikai blogger, motivációs előadó, párkapcsolati szakértő, női mentor. Eddigi pályafutása során nők ezreinek segített visszanyerni az önbizalmukat, javítani kapcsolataikon, illetve hogy boldogabb és teljesebb életet éljenek.
(tovább…)
Dancs Marcsi élete álomnapjára készült. Arra a napra, amikor szerelmével örökre összekötik az életüket. Egy darabig minden a „normális” kerékvágásban zajlott.
(tovább…)
Imádom a tavaszt. Számomra a legkedvesebb évszak. Szinte hallom, ahogyan pattannak a rügyek, a hosszú tél után utat tör a fagyos földből újrasarjadó élet.
(tovább…)
A mellkasomon pihensz. Érzem, ahogy veszed a levegőt, hallom ahogy szuszogsz, és érzem picike szíved dobogását.
(tovább…)