Skip to content
Kb. három hét telt el, hogy felelősségteljesen úgy döntöttem, hogy minimálisra csökkentem a távollétet az otthonomtól, azaz önkéntesen karanténba vonulok.
(tovább…)
Más voltam. Valahogy mindig mélyen belül más voltam. Lázadtam minden ellen, amit belül igazságtalannak éreztem.
(tovább…)
Tudom, hogy rengeteg véletlen összejátszásának köszönhetem, hogy találkozhattunk.
(tovább…)
Újabb szabállyal gyarapodott egy ország jogi ismerete. A kijárási korlátozás szabályával.
(tovább…)
Elvesztettem… és nem tudom miért… Mi volt a baj? Kivel volt baj? Én nem voltam elég? Vagy vele van a baj?
(tovább…)
Úgy tűnik, megtaláltam… Megvan a boldogságom kulcsa, és azt hiszem egyszerűbb, mint azt bárki gondolná.
(tovább…)
Felkelsz. A telefonod kijelzője 5.30-at mutat. Nagy nehezen kikászálódsz az ágyból és felteszed a kávét főni. Jól tudod, hogy ma nem ez lesz az egyetlen, hiába fogadtad meg, hogy megpróbálsz kevesebb koffeint fogyasztani.
(tovább…)
Jelen körülmények között úgy döntöttem, hogy nem látogatom meg a nagymamámat legalább két hétig. Könnyű volt ezt elhatározni, de betartani nehezebbnek bizonyul, mint hittem volna.
(tovább…)
Megállok és írni akarok neked! Írni akarok, hogy elmondjam, hogy szeretlek és, hogy nagyon hiányzol. Megnyitom a beszélgetést és rájövök, hogy most neked nem rám van szükséged.
(tovább…)
Már rég nem ültem a pályaudvaron. Nem vártam a hajnali ködben már egy vonatra sem. S talán, amikor az utazót megfosztják az utazás tényétől, akkor jön rá arra, hogy egyik nap még természetes dolog jegyet venni egy másik országba, a másik nap már csak a remény marad.
(tovább…)
Ma már nem telik el úgy óra, hogy ne jönne velünk szembe valamilyen kreatív ötlet a környező országokból, amelyek karantén alá kerültek. És bár mi most még korlátozottan ugyan, de kimozdulhatunk a 4 fal közül, aki teheti otthonról dolgozik, minimálisra csökkentve a másokkal való érintkezést.
(tovább…)
Késő éjjel van, megint álmatlanul forgolódom. Hallgatom az eső halk, monoton kopogását. Mióta elmentél, hogy külföldön találd meg a számításod, nem vagyok önmagam. Csak lézengek kedvetlenül, szomorúan.
(tovább…)
Megpróbáltam minden lehetséges módon elmondani neked, hogy mennyire szenvedek a hiányodtól! Kedves voltam és cserfes, mint a kislányok mikor valami után nagyon sóvárognak.
(tovább…)
Vajon mik lehettünk mi egymásnak? Csak találgatok, keresem a sablonos címkéket. De egyik sem passzol ide. Csupa kérdőjeles buborék ugrál a fejem körül.
(tovább…)
Egy zárt (balatoni település) csoportban, a minap a Balatonnal kapcsolatos környezet- és természetvédelmi aláírásgyűjtést osztottam meg. Szép számmal érkeztek like-ok, ám egy férfitől megkaptam, hogy ráugrok a politikai hisztériakeltésre.
(tovább…)
Elindultam a fejemet kiszellőztetni. Gondolatban épp egy fullasztó se veled se nélküled kapcsolat útvesztőjében bolyongtam a kiutat keresve, amikor berobbantál az életembe.
(tovább…)
Azt hiszem, nem fogok újat mondani azzal, hogy nincs olyan házasság, amit ne tenne próbára egy gyermek érkezése és az már szinte mindegy, hogy hányadik.
(tovább…)
Nem szándékosan történt.
(tovább…)
Sokáig nem voltam más, csak egy átlagos gyerek, éltem a kiskamaszok gondtalan életét. Próbálgattam a szárnyaimat és közben tudtam, vannak védőbástyáim, a szüleim.
(tovább…)
31 évesen, egy nagyon nagy bukás, felállás, 5 év vállalkozásépítés és egy év masszív kiégés után eladta mindenét, majd fél évre Balira költözött.
(tovább…)
El sem tudom képzelni, mit gondolhatsz rólam. Nyilván azt, hogy pszichopata vagyok. De ez nem igaz, és ha belegondolsz, ezt te is tudod.
(tovább…)
„Mindennek megvan a maga szépsége, de nem mindenki látja” (Andy Warhol)
(tovább…)
Igen. Jól értetted! Olyan sok mondatban hallottam már azt, hogy „amikor még udvarolt”.
(tovább…)
Szombat délelőtt van. A kis verandánkra éppen odasüt a szűrt, tavaszi napfény. Odabent fő az ebéd és megengedek magamnak pár perc pihenőt.
(tovább…)
Ismered az érzést, amikor kihúzzák a biztos talajt a lábad alól? És tudod, mi történhet ilyenkor? Zuhansz… Vagy szárnyalni kezdesz, mert valaki új fuvallatot küld a szárnyaid alá.
(tovább…)
A szemei kisírtak voltak, megint bántotta András – nevezzük így a férfit. Azt a férfit, aki egyszerre volt a szenvedélye és keserűsége, szerelme és ellensége.
(tovább…)
Ahogy a Szirén című filmben elhangzott, „Erről szól az élet, hogy minden egyes reggel előtted a döntés: mindent megváltoztathatsz.”
(tovább…)
Hajnal volt, amikor felébredt. Azt hitte álmodik, egy kar nehezedett rá. Meleg, izmos, ölelő kar.
(tovább…)
Komolyan mondom, hogy a vidámság az egyik legnagyobb konfliktuskezelési módszer. Ezen belül is, amikor képesek vagyunk saját magunkon nevetni, vagy akár a nehézségeinken.
(tovább…)
Szükséged van arra, hogy hallj bizonyos szavakat? Néha jobban kell a szó, mint az ennivaló. Nem biztos, hogy hallottad már ezt. Elgondolkodtál rajta?
(tovább…)
A történelemben mindig nagy szerepet töltött be a szerelem? Már a görög mitológiában szövődtek az érdekes szerelmi szálak istenek és halandók között. De változott-e bármi is az idők folyamán vagy most is ugyanazokat a mintákat követjük?
(tovább…)
Bevallom, nem emlékszem az utolsó házasságban megélt Valentin-napomra. Ahogy sok másból sem emlékszem az utolsóra, hisz akkor, amikor átéltem, nem tudtam, hogy az utolsó lesz.
(tovább…)
Első beszélgetés, első találkozás, első csók. Sokszor úgy hozza a sors, hogy lesz valaki az életedben, aki megdobogtatja a szíved, de távol van.
(tovább…)
8 évesen öngyilkos akartam lenni. Nem tudtam elviselni, hogy az anyám jobban szereti a testvérem, mint engem.
(tovább…)
Lehet akármilyen szép cél előttetek, szép ház, autó, gyerekek, bármi egyéb, ha közben elfelejtitek élvezni azt.
(tovább…)
Megbeszéljük majd egyszer, hogy mi volt ez az egész köztünk? Csak mert te sosem mondtad el nekem, én pedig mindig féltem megkérdezni.
(tovább…)
Te belezuhantál a gödörbe, én akkor már kijutottam. Fáradt, kétségbeesett, reményvesztett, megtört férfiként ismertelek meg.
(tovább…)
Majdnem lefagyott ma reggel (is) a kezem, komolyan csak az tartotta némileg melegen, hogy a kisfiam fogta azt. Közben mosoly csempészte be magát az arcomra, és csillogó szemmel néztünk össze
(tovább…)
Valaki egyszer azt mondta, hogy a házasság olyan, mint egy üres kosár: azt veheted ki belőle, amit beletettél.
(tovább…)
Megvan az az érzés, amikor rájössz, hogy idáig a vesztedbe rohantál?
(tovább…)