Elképesztő, hogy néha úgy jönnek hozzám párok, hogy évek, évtizedek óta nem kommunikáltak egymással. Néha az is felvetődik bennem, hogy kommunikáltak-e valaha is egymással?
Viccet félretéve, most egy olyan titkot osztok meg, amit az előző részben lévő tanáccsal egy képeslapon kaptunk és komolyan vettük. Egyszerű. Így szól:
A kislányok mind egytől egyig az esküvőjükről álmodoznak. Elképzelik, hogy milyen lesz a ruhájuk, a hajuk, milyen színű lesz a díszítés. Maguk mellé képzelnek egy szőke herceget, akinek kék a szeme.
Csend van. Olyan nagy csend van. Kézzelfogható a csend, markolni tudná. De a fejében egyre jobban, hangosabban kiabálnak a gondolatok. Ki akarnak törni, a csend tudtára akarják adni, hogy itt vannak, tudják mit okoz, tudják, hogy a mérhetetlen csend ennyi szomorúságot rejt.
Lomtalanítok. Kidobtuk már a nagy lim-lomokat, és mindent, amit gondosan elraktunk „még jó lesz valamire” felkiáltással az elmúlt tíz-húsz-harminc évben.
Van pár olyan kedvenc híres férfiúnk a történelemből és manapság, akiknek a nőkről született mondatai közül idézünk most néhányat. Nagy igazságok, melyek véleményünk szerint örök érvényűek. És nekünk tetszenek. (tovább…)
Eltelt egy hét. Egy hét azóta, hogy fogtad a kis batyudat és mindent hátrahagyva, rám sem nézve kihátráltál az életünkből, akarom mondani az életemből.
Sokan küzdenek manapság azért, hogy kisbabájuk szülessen. Lombik történetek sorozatunkban olyan nők mesélnek, akik ezen a nehéz és olykor rögös úton jártak vagy járnak. Azért osztják meg velünk életük ezen intim részét, hogy egyrészt erőt adjanak sorstársaiknak, másrészt hogy rávilágítsanak arra a kívülállóknak, hogy ez az út milyen nehézségekkel, fájdalmakkal és szerencsés esetben örömökkel jár.
Miért nem olyan, mint az elején? Miért romlott el minden? Miért pont velem történik mindez?
Most tedd a szívedre a kezed, és valld be! Hányszor tetted fel ezeket a kérdéseket (vagy valamelyikét) magadnak?