Skip to content
Nem is tudom pontosan mióta nem hallottam rólad.Ma már 65. alkalommal jutsz az eszembe. Nem mintha számolnám.
(tovább…)
Megbántottak, látom. A világ, az emberek, olyan igazságtalanok… Bántanak téged, taposnak, észre sem vesznek.
(tovább…)
Világéletemben kerestem valamit. Vagy talán még inkább, valakit…
(tovább…)
Soha senkinek nem voltam elég. Mindig mindenki sokkal, de sokkal többet várt tőlem. Azt mondták, hogy tudják: ettől többre vagyok képes. Ezért folyton elértem azt, amit mások elvártak. Ez egy ideig így ment.
(tovább…)
Egy jó szakmai önéletrajzot összerakni nem feltétlenül egyszerű feladat. Azonban be tudnád-e adni a jelentkezésed a következő posztra, amelyet az Élet írt ki? A pályázandó pozíció megjelölése: NŐ.
(tovább…)
36 éves vagyok. Feleség. Anya. Emellett pedig Nő, Ember, aki még mindig mer álmodni. Tele kétséggel, félelemmel, bizonytalansággal, önbizalomhiánnyal. (tovább…)
Évek elteltével is igényli egy nő a figyelmességet. Nem az ékszerekre, csokira vagy virágra gondolok ez alatt. Hanem a kedves szavakra, a bókokra és a flörtre.
(tovább…)
Naponta felteszem magamnak a kérdést:„Miért?” Nem értem, hogy miért kellett így történnie? Hiszen olyan jól indult, olyan jó volt minden, ami volt, megtaláltuk egymást, mégis engedtük kicsúszni a kezünkből a másikat.
(tovább…)
Jobban érzem most, hogy mellettem állsz, mintha folyton mondanád, mennyire szeretsz.
(tovább…)
Nem mertem felébreszteni. Csak átöleltem és hagytam aludni.
(tovább…)
Kérem szépen a halogatásba bele lehet halni? Durva, de igen. Én legalábbis majdnem belehaltam. Igaz a halogatásnak azt a formáját választottam, ami rokonságban áll az énidő elutasításával, sőt már-már rokon az önbántalmazással.
(tovább…)
Együtt élünk. Te és én. Itt a régen várt MI… minden egyes lélegzetemben. Itt vagy velem… végre. Reggel, ahogy kinyitom a szemem, téged érezlek.
(tovább…)
Ha könyv lennél, a letehetetlen fajta lennél. Az, amelyiket mindig, mindenhol, mindenkor olvasnám, ugyanakkor félnék a végére érni. Bár, újra és újra olvashatok egy könyvet, de az első alkalommal még más, még nem tudom mi lesz a vége.
(tovább…)
Lázasan készülődött. Kétségek gyötörték, mert tudta, hogy a férfi is ott lesz a bálban. Nagyon szerette volna látni, de nem tudta, hogy milyen érzéseket vált majd ki belőle, ha látja ahogyan más lányoknak szenteli a figyelmét.
(tovább…)
Egy régi híres film, talán a filmtörténet egyik leghíresebb jelenete, amint az Audrey Hepburn alakította fekete ruhás lány kiszállva a sárga taxiból, csöndben, nyugodtan reggelizik a Tiffany kirakata előtt.
(tovább…)
Sosem voltam nagyravágyó, bár kislányként királylány szerettem volna lenni, majd hatalmas királynő. Csak amolyan szolidan nagyravágyó típus voltam, na.
(tovább…)
Sok olyan érzés van, amelyet még a mai napig sem tudok hová tenni. Meglepődők, ha valami új inger ér, és van, hogy eltűnődőm, hogy is létezhet ilyen?!
(tovább…)
A kapcsolatok elején még mindent áthat a szenvedély. Alig várod, hogy láthasd, és a lehető legtöbb időt szeretnéd vele tölteni. Amikor együtt vagytok, általában ki sem mozdultok az ágyból. Felfedezitek, megismeritek egymást, és mindenféle értelemben igyekeztek a lehető legtöbb örömöt szerezni a másiknak. Azután eltelik néhány év…
(tovább…)
Tudtam, hogy nincs túl sok esélyem nálad, hisz kijelentetted: „Nem szeretnék kapcsolatot.”
(tovább…)
Régebben, mint a legtöbb kislány, én is álmodoztam arról a bizonyos szőke hercegről a fehér lóval, aki egy szép napon eljön és boldogan élünk amíg meg nem…
(tovább…)
Nőként alárendelem magam?
(tovább…)
Jutott minden… Sok év alatt.
(tovább…)
Sötét volt ott, azon helyen, ahol először összetalálkozott a pillantásunk. Mesébe illő is lehetett volna, de a mi életünk valóság, így ez is elmúlik az idővel.
(tovább…)
Óda a barátaimhoz – őszintén szólva, akár ez is lehetne a cím.
(tovább…)
Olyan barátnős életet, amit a Szex és New York bemutat, én sosem éltem. Nem is hiányzott.
(tovább…)
Éppen túl voltam egy fájdalmas szakításon, amikor megismerkedtünk. Romjaimból felépülve pár hónapja már kezdtem visszatérni régi önmagamhoz. Már a munkán kívül képes voltam élvezni az életet, sőt társaságba is mentem olykor.
(tovább…)
Vannak napok, amikor jobban fáj, van amikor kevésbé. Sosem tudni, mikor múlik el igazán. Mindenki máshogy dolgozza fel a veszteséget, de az érzés ugyanaz: minden megváltozott.
(tovább…)
Sosem volt még ilyen nehéz, azt mondod látni akarsz, én pedig azt mondtam, nem találkozunk többet. Beleegyeztél, most mégis a veszteség hiányában felborítod az egyezséget és felkeresel.
(tovább…)
Emlékszem, ezt régen nemhogy leírni, de gondolni se mertem volna. Lehet, a negyedik iksz felé
közeledve egyre bölcsebb leszek?
(tovább…)
19 évesen egy tökéletes, két éve tartó kapcsolattal és egy pozitív terhességi teszttel a kezemben, az addig tökéletesnek hitt párkapcsolatomnak látszatra vége.
(tovább…)
Hol van az a pont, amikor feladjuk? Hol van az a pont, amikor be kell látni, hogy a remény csak egy hiú ábránd?
(tovább…)
Az én szememben tökéletes, mágnesként vonzó férfi voltál. Így emlékszem rád.
(tovább…)
A szabad és öntörvényű nő feladja a fővárosi törekvéseit, céljait, karrierlehetőségét és vidékre költözik a szeretett férfihoz. Rózsaszín vattacukorköd fonja körbe a nő lényét, a szerelmen kívül semmi mást nem érzékel.
(tovább…)
Az embernek fel kell ismernie, ha kincsre bukkan…
(tovább…)
Pszichiáterhez az őrültek járnak. Fogalmam sincs, hogy kell ezt kezdeni…
(tovább…)
Sokáig kerestem. Kutattam azt az egyet, aki az én társam kell, hogy legyen.
(tovább…)
Az otthon érzése… A biztonság, mindaz, amitől jól érzem magam… Elvész, ha nem lehetek veled.
(tovább…)
Hat éve már… Ezen a napon indultál el a nagy útra.
(tovább…)
Ismered a szerelem minden arcát?
A könnyed bohókásat, mikor két ember egymásra ragyog, fényük egybeolvad, vagy a lágy és lassú hattyútáncot, a szenvedélyesen magával ragadót, vagy a viharos szerelmet, melyben végletekig korbácsoljátok egymás lelkét?
(tovább…)