Skip to content
– Mondom, ne dugd még be! Hallod? Húzd ki! – kiáltom. – Jó. Most csinálhatod. Neee! Nem jó helyre nyomod!
(tovább…)
Öt évvel ezelőtt két évet ígértek az orvosok. A szupererőm, hogy keményebb vagyok az autoimmun betegségnél. Mégis, ma telt le az időm?
(tovább…)
…és akkor, hajnali kettőkor, gondolataimba mélyedve arra riadtam, nem tudom, ki vagyok. A régi “különleges vagyok” érzést felváltotta a sekélyes és unalmas énem. Elvesztem.
(tovább…)
Boldogság, együtt. Megdolgoztatva az ágy rugózata. Aztán újabb, közös vágy valami másra. Valaki másra. Az ágy rugói havonta egyszer, pontos időintervallumban biztosan dolgoznak.
(tovább…)
Az életünk nagy részét a fejünkben éljük. Nem csak én, kicsit mindenki. Mindannyiunk fejében rengeteg gondolat száguldozik. Hatunk egymásra, önmagunkra.
(tovább…)
Gratuláltam nekik. Kedves pár. A nő kicsit furcsa, amolyan álkedves. De hisz alig ismerem. A vőlegény udvarias, szimpatikus.
(tovább…)
Van az a pont, amikor már marhára unod az egészet. Persze szeretnél élni(!).. lehetőség szerint normálisan. Mi is a normális? Relatív, viszonyítás kérdése, mint sok minden az életben?
(tovább…)
Két ember között legrövidebb út a gyűlölet.
(tovább…)
Nem akartam elmenni, anyám rendezvényén mégis jól éreztem magam.
(tovább…)
Azzal szórakoztatom magam, hogy a galambokra irigykedem. Nem is irigykedés, inkább sajnálat, olyan sokan összezsúfolódnak egy-egy kenyérmorzsa körül.
(tovább…)
Óvatos léptei ellenére halkan megreccsent a padlódeszka. Pedig nem akarta őt felébreszteni. Hitt benne, hogy az alvás gyógyírt jelent a betegségére.
(tovább…)
Sötét van, fekszem a fűben s az égről millió csillag fénye kedvesen néz le rám.
(tovább…)
Békésen sétáltam a csodás szibériai tavasznyitányban Pesten, amikor is a zebrán áthaladva megláttam az óriási hirdetőoszlop legfrissebb plakátját: Margitszigeti színpad – PUTYIN.
(tovább…)
Befejezte a felolvasást, megvárta, amíg elül a taps. Ezután következtek az olvasói kérdések. Örült, hiszen szívesen mesélt magáról, arról, hogyan keletkeztek a történetei.
(tovább…)
A pillanat, miután a rózsát elhelyeztem, szavak nélkül beszélt.
(tovább…)
Húsvétkor anyukám beengedett egy “idegen” kamaszt, aki valami szuper motorral jött locsolni.
(tovább…)
Ma eltört a mécses.
(tovább…)
Az erkélyablak a berlini Biennáléra nyílt. A párkányra könyökölve kifújta a cigarettafüstöt.
(tovább…)
Az erdőben sétálva hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy olykor ki is az úr odabent.
(tovább…)
A történetünk mesébe illő lehetett volna, ha tudunk egymás létezéséről, viszont az univerzum, eme könnyedséget nem adta meg nekünk.
(tovább…)
Ingatag, kaotikus családunk egyetlen stabil pontja vagy. A középpont.
(tovább…)
Siettem. Folyton siettem. Előre néztem a jövőbe, csupán a testem mozgott a jelenben.
(tovább…)
Ez a tükörből kémlelő barna szempár, aki most oly nyugodtan vizsgálja az újabb ráncokat az arcomon.
(tovább…)
Ettél már penészes kenyeret? Csak egy olyan, éppen hogy csak pöttyökben penészt tartalmazó kenyeret. Lassan, nagyon lassan fogy….penészes lesz.
(tovább…)
A záporeső csak úgy szakad. Erősebben, mint valaha. Miért? A kérdés mely örökre megválaszolatlan marad.
(tovább…)
Megbírod, nem tart örökké, fel tudsz állni, ennél sokkal többet bírtak őseid, erős vagy, mert azt mondják, nem kapsz nagyobb terhet az élettől, amit ne tudnál elviselni.
(tovább…)
Kilók száma: -16 kg (aztán vissza 7, jav.: 10) Kisírt könnyek mennyisége: úgy 2 hektoliter
(tovább…)
Egy egyszerű kis szó, mégis annyi mindent rejt magában, legtöbbször maga mögé.
(tovább…)
Ó, azok a 80-as évek!
(tovább…)
Nem gondoltad, hogy valaha ebbe a helyzetbe kerülsz. Büszke voltál magadra és a tiszta lelkiismeretedre, mert elkerült az élet ilyen terhe.
(tovább…)
A legjobb barátom. Igen, Ő az… A zene a közvetlen út a lélekhez, az ismerősbe merülés, erő az alkotáshoz. Sokkal több, mint sima hang.
(tovább…)
Szimbólumokkal folytatjuk. – mondta Zsé.
(tovább…)
Az életem széthullott egészen apró darabokra. Úgy definiálnám magam, mint jelentéktelen apró pontok elgurult halmaza.
(tovább…)
Indulhat a móka, már jobban vagyok! Kinyitom a szemem, ásítok, nyújtózkodom egy nagyot és üdvözlöm őt!
(tovább…)
Azt az ajtót, amit mindig csak résnyire nyitottál, ma bezártad.
(tovább…)
Pakolok. Itt van ez a DVD. Van rajta egy sztori.
(tovább…)
…és te tudod, hogyan kell, hogyan lehet jól csinálni, tanultad, mondták, beszéltek róla neked?
(tovább…)
Félek. Egész éjjel nem aludtam. Reggel próbáltam elfedni alapozóval a fekete karikákat. A hajamat szolidan összefogtam, kiválasztottam a legjobb ruhámat és bekészítettem még egy pótharisnyát is.
(tovább…)
Hazafelé zötykölődöm a buszon.
(tovább…)
Finoman nyújtom az izmaimat. Igazi tömeg gyűlt össze Buda és Pest találkozásánál a Duna vize fölött.
(tovább…)