Skip to content
A kedvenc padomon ülök a téren, amit az első találkozásunkkor választottál. Sokkal fiatalabb voltál nálam, de teljesen más, mint a kortársaid, szinte észrevétlenül szerettelek meg.
(tovább…)
Ígéretek. Az elején szépek.
(tovább…)
Hajnali három óra. Csendesen hánykolódom az ágyamban, képtelen vagyok aludni.
(tovább…)
Szokásos heti bevásárlás. Épp a legfelső polcon lévő üdítőt néztem ki magamnak. Úgy érzem, le kell mondanom róla, hogy ezt iszogatom a hétvégén filmnézés közben. Bár, ha fellépek az első polcra, talán elérhetem…
(tovább…)
Hányszor mondjuk ki életünkben azt a szót, hogy majd?
(tovább…)
Mikor apáink barátok voltak évekkel ezelőtt, mikor még nem tudták mit hoz a jövő.
(tovább…)
Eszter fáradtan tekintett körbe a lakáson. Rendetlenségen mindenhol, ez egy szélmalom harc. Sóhajtott.
(tovább…)
Ma is felzokog bennem esténként a keserűség és arcizmaim megremegnek, ha megpillantalak.
(tovább…)
Ott álltam és néztem a pufi arcú kislányt, aki tele volt élettel és szeretettel. Sürgött-forgott, verset szavalt, táncolt, énekelt.
(tovább…)
Itt ülök egyedül, már 5 éve lesz, hogy csak úgy elmentél. Beszélni se tudtunk, hiába vártalak vissza. Csend volt a kórházban, éjszaka volt. Vártalak nagyon.
(tovább…)
Meghalt Apu. – hallottam a telefonban.
(tovább…)
A fény erősen belevilágít a szemembe, a konyhából a kávéfőző izgatott zaját hallom, ahogy majdnem szétrobban a kitörni készülő gőztől.
(tovább…)
Soha nem gondoltuk, te sem, én sem. Talán a sors játéka volt, hogy találkoztunk.
(tovább…)
Csörgött az óra, ismét reggel 7. A vizit most kezdődik a kórházban- autóval odaérek fél nyolcra. Persze nem felejthetem el a banánt, és a nővéreknek is vihetnék valamit, kávét, annyit fáradnak minden nap.
(tovább…)
Bontom a vonalat. Most csak hallgatom a sípolást, és érzem, hogy lassan felemészt valami belső feszültség.
(tovább…)
„Mindenkinek megvan a maga keresztje!” – futott át agyán újra az ezerszer hallott gondolat.
(tovább…)
14:43. Már csak 17 perc és végre személyen is megismerhetem Őt, aki miatt két hete nem eszem és nem alszom rendesen.
(tovább…)
Manapság ez a divat. Hogy miért? Valójában felesleges ezen filózni sokáig. Mindig voltak, lesznek emberek, akik megmondják az „igazságot, a tutit, mit hogy kellene, kinek kellene” …
(tovább…)
Az a kis semmi szösszenet, mikor azt találja mondani csak azért is, hogy: „NEM!” Nos, akkor, ha faltörő kos lennék, nem a falnak, hanem egyenesen neki a kovácsoltvas kerítésnek mennék. Csak mert jobban fáj. Gondolom.
(tovább…)
Röhögj csak! Tudom, hogy ciki, én is röhögök, nyugi! Ekkorát esni! Tényleg nevetséges!
(tovább…)
Bele tettelek abba a hatalmas szeretet dobozba, amiben vártalak. Két éve.
(tovább…)
Dermedten állok az ajtód előtt.
(tovább…)
Felrakom az arcomra utolsó mozdulatokkal azt a vörös rúzst, amit tudom, hogy annyira túlzónak találsz és húzod vele az agyam, pedig tudom, hogy imádod!
(tovább…)
Egy gyönyörű napsütötte márciusi reggelen elindultam a piacra.
(tovább…)
Folyékony arany mi jéghideg, mégis tüzes utóhatást kölcsönző. A pohár oldala tikkad, majd táncolva lecsorog egy pára csepp. Megnyalom ajkam, miután bele kortyoltam. Megállapítom, a legjobb pohár bor, amit ittam.
(tovább…)
Tökéletes sminkkel és frizurával, a legszebb ruhámban ébredek.
(tovább…)
Szörnyű érzés és tett fájdalmat okozni másnak.
(tovább…)
Terepjáróval a sátrak mögött parkoltunk. Mesébe illő táj, óriási perzsa szőnyegek vették körül a hotelt.
(tovább…)
Reggel az óra nem csörgött időben. Kipattantam az ágyból, majd hatalmas bevetéssel a fürdőszoba felé vettem az irányt.-Életrajz, ridikül, mobil, minden nálam legyen!
(tovább…)
Egy radiátor látványa nem mozdít meg bennünk semmit. A tűz már a fényével is magára vonja a tekintetet.
(tovább…)
Nincsenek véletlenek. Klisé? Az.
(tovább…)
Nem láttam semmi különöset magamban. Hajam barna, arcom napfény-ragyogás, ha az új srác, aki talán “Igazinak” tűnik “ismeretlenül jókat” mond rólam. Szerinte ÉN vagyok, hogy lehet akkor ismeretlen.
(tovább…)
Mikor megismertelek, régóta üres lélekkel éltem.
(tovább…)
Álmot láttam. Madár voltam álmomban.
(tovább…)
Száz szó. Ennyit kéne beszéljek, hogy megértsék, mennyire szeretlek téged.
(tovább…)
Egy. Kettő. Három. Négy. Öt. Hat. Hét. Nyolc. Kilenc. Tíz.
(tovább…)
A szoba sarkában ülök és a fogaim olyan erősen szorítom össze, hogy szinte fáj.
(tovább…)
Annyira bámultam az új mobilt, ami a kirakat mögött kínálta magát, hogy az orrom hozzáért az üveghez. A sminkem halovány pöttyöt hagyott a kirakat díszített üvegén.
(tovább…)
Ingoványos talajon járok nap, mint nap. Szétfolyik lábam nyomán az idő.
(tovább…)
A lány elindult az erdőbe, ahol a fák az égig értek és minden élénken csillogott.
(tovább…)
