Társaságban gyakran elhangzik kifogásként, amikor valakinek pszichológust, terapeutát, mentálhigiénés segítőt javasolnak, hogy „Dehogy megyek! Én megbeszélem a bajomat a barátnőmmel/anyukámmal”, vagy férfiaknál „Megdumáljuk a haverokkal”.

Természetesen szuper, hogy nem vagyunk egyedül a problémánkkal, és hogy van kivel megbeszélnünk a mindennapok történéseit és a belső megéléseinket, de a barátok és családtagok nem tudnak úgy segíteni, mint egy profi. Na de miért nem? Hiszen a profi szakember is csak beszélget a klienssel, nem?

Nem teljesen….

Az első és legfontosabb különbség, hogy a szakember kívülálló. Nem ismeri az életünk minden aspektusát, és minket se – ezek pedig igen nagy előnyök egy olyan helyzetben, amikor az elfogulatlanság, a helyzet tiszta látása alapszükséglet.

Annak, hogy a terapeuta idegen, van még egy hatalmas előnye. Mindannyian buborékban éljük az életünket, ami azt jelenti, hogy a barátainkat úgy választjuk meg, hogy a világhoz való hozzáállásuk, az etikájuk, az életkörülményeik, sőt: gyakran az érdeklődési körük is a miénkhez hasonló. Terápiás szempontból sajnos ez hátrány, mert amikor baj van, az egyik fő kritériuma a sikernek, hogy a szakember képes legyen állítani az optikánkon. Ehhez pedig az szükséges, hogy a világot egy más szemüvegen át lássa, mint mi.

Mi történik a terápia alatt? Mitől lesz több, mint egy beszélgetés?

Ott indul, hogy el kell mennünk érte valahová, fix időpontra. Az odavezető úton felkészülünk lelkileg a beszélgetésre, gondolkodunk magunkon.

A szakember a konzultációkat a témánkra fókuszálva, szakmai szempontok alapján vezeti. Az ülések alkalmával egy olyan bizalmi teret biztosít számunkra, ahol kitárulkozhatunk, teljesen őszinték lehetünk, felvállalhatjuk saját személyiségünk szürke vagy fekete zónáját, hibáinkat úgy, hogy biztosak lehetünk benne: nem fognak érte megítélni. Ő biztosítja nekünk teljes jelenlétét, más szavakkal: figyel ránk.

Az őszinteség témájához kapcsolódik még egy fontos gondolat: alig létezik olyan barátság, ami a teljes őszinteséget elbírja. Nem csak azt, hogy mi őszinték lehetünk és kitárulkozhatunk, a barátnőnk pedig nem ítél meg. Hanem ellenkezőleg: ha a barátnőnk tényleg őszintén mondana valami olyant, ami nekünk nem tetszik… mit szólnánk? Márpedig bármilyen terápia legnagyobb előnye, hogy lesz egy ember, aki őszintén visszajelez nekünk önmagunkról.

A probléma a probléma?

A szakembernek szinte biztos, hogy nem mi vagyunk az egyetlen kliense adott problémával. Látott már másokat is párkapcsolati gondokkal, szerelmi csalódással, tinigyerek lázadásával, szerencsejátékfüggő szülővel, nárcisztikus párral, szakmai kiégéssel, családon belüli abúzussal, alkoholizmussal, életközepi válsággal stb. küzdeni.

És nemcsak azt tudja, hogy a valódi probléma gyakran nem az, amivel érkezünk. Emögött igen valószínű, hogy lesz egy mélyebb ok, ahonnan a problémánk ered, hanem azt is tökéletesen tudja, hogy merre keresse ezt az okot, és hogyan vezessen rá minket arra, hogy mi is lássuk.

A szakember nem tippelget, nem mond hülyeséget, nem önt olajat a tűzre, hanem átlátja a problémánkat, és célirányosan tud segíteni. A jó szakember tudja a saját kompetenciájának határait, és ha olyan problémával érkezünk, ami nem az ő területe, akkor továbbirányít oda, ahol a legjobb segítséget kaphatjuk.

A jó szakember arról ismerszik meg, hogy a kezelés végén úgy jövünk el, hogy nem csak „kiventilláltuk” magunkat, hanem vagy megkönnyebbültünk, vagy jobban érezzük magunkat, vagy felismertünk, megértettünk valamit, vagy tanultunk valami újat önmagunkról, a problémánkról vagy magáról a helyzetünkről.

Básthy Szilvia
Ultrarövid Terápiás Konzulens, Theta Healing terapeuta,
természetgyógyász vizsgával rendelkező kineziológus

(képek: freepik)