– És azt mondtam már, hogy mennyire szeretem a focit? – kérdezte a furcsa hacukába öltözött fiú ábrándosan buta vigyorral az arcán, miközben a lelátón olyan mozdulatokkal táncikált, mint aki menten bepisil.

– És azt mondtam már, hogy mennyire értek is hozzá? És azt mondtam már, hogy mennyire imádok róla beszélgetni?

A barátai némán, elgyötört tekintettel összenéztek és sóhajtottak, mint a szülők, akiknek az óvodása nem aludt délután, és ezért a fáradtságtól némileg túlpörgött. Majd nézték tovább a meccset.

– És azt mondtam már, hogy mennyire szeretek Batu kánnak öltözni?

– És mennyire imádom a szőrös, extravagáns sapkákat, amik úgy néznek ki, mintha egy barna vérmókus akarná befalni a fejemet? – próbálkozott tovább a mongol hadvezér-szerkós srác a haverjainál.
A barátok ezt már nem hagyhatták szó nélkül, az egyik szemrehányóan szegezte a másiknak a kérdést:
-Te hagytad neki, hogy túl sok kólát igyon? Vagy a rengeteg csoki miatt zizeg ennyire?

Ám a Batu kán kinézetű fiú csak nem állt le.
– És azt mondtam már, mennyire kell pisilnem? – tette fel béna szőrsapkájára a koronát az utolsó hülye kérdésével.

Ekkorra már az egyik barátja elvesztette iránta tanúsított addigi türelmét.
– Miért hozzuk mindig magunkkal ezt a hülyét, most komolyan?
Mire a másik lemondóan csak ezt felelte:

– Miért, miért? Hát azért, mert rá buknak a legjobban a csajok. Ő egy igazi hódító.

Tudod, mint Batu kán, akinek állandóan öltözik.

Finy Petra

És végül a GIF, melyről Petra a fenti mininovellát írta: