,,Én meg harapok egyet a lángosba
A szekérháton a városba…” (Magna Cum Laude)
Van külföldön lángos?…Olyan igazi olajban sült, a papírt is átáztató, fokhagymás- tejfölös?
Biztosan van, ha másért nem, azért, mert annyi a magyar kint: Nagy- Brianniában, Írországban, Ausztriában, Németországban, Svájcban…
Valahogy olyanok nekem a külföldön dolgozó magyarok, mint a kriptoniak, Superman népe: úgy érezték, az otthonuk lakhatatlanná vált és elmentek, hogy máshol próbáljanak szerencsét.
Sokan jól is érzik magukat, olyannyira, hogy haza sem akarnak jönni – úgy nagyjából soha.
Mások arra panaszkodnak, hogy nem szeretnek kint lenni, mert a barátaik távol vannak tőlük (a családjuk nincs, őket már kivitték magukkal). Sokan jönnek a szokásos mantrával, hogy ,,Csak pár év, amíg egyenesbe jövök…” – aztán kint ragadnak tizenévekre.
Egy mérnök barátom az arany középutat választotta: ő egy évig volt kint nyelvet tanulni, aztán hazajött, elhelyezkedett és hosszabb távra már nem is menne vissza.
Igaz, ő jól keres és jól érzi magát itthon. Azért azt ő is elmondta, hogy sok minden van, ami jobb például Angliában, mint itthon. Ahogy ő fogalmazott, az ,,élni és élni hagyni” elve ott erősebb. Ott nem szorítják le a másikat a forgalomban, nem vágnak be egymás elé a sorban, nem tolakodnak a buszhoz… Egy másik barátom konkrétan már nem is a pénz miatt nem jön haza, hanem az egészségügyi rendszerrel kapcsolatban vannak kételyei.
Mikor még tévéztem, a nyelvtanulásról forgattunk középiskolásokkal.
Hadd ne mondjam, hogy a megkérdezetteknél tízből kilencen azt mondták,
azért tanulnak nyelvet, hogy utána külföldre mehessenek dolgozni.
Tényleg ez volna a jövő?…
Álnaívan megkérdezem: olvassa ezt a cikket valaki külföldről? Ha igen, mondjátok meg: ha nem a pénzen múlna, ha nem a megélhetésetek függne tőle, hazajönnétek?
Csetnegi László
Nem. Nem a penzen mulik, hogy nem megyunk haza.