„Az a bizonyos tiltott gyümölcs” – hangzik a közhelyes mondás- mindig izgatóbb, mindig csábítóbb. Illetve ott a másik igen elterjedt szállóige, miszerint „a szomszéd kertje mindig zöldebb.”
Már-már törvényszerű, hogy mi, földi halandók mindig arra vágyunk, ami nem lehet vagy nem tud a miénk lenni. Az életünk minden színterén jelen van ez: mások sikerei után sóvárgunk, ahelyett, hogy mi is tennénk valamit a saját sikereink érdekében.
Szinte soha nem vagyunk elégedettek a saját életünkkel,
de a változásért nem szívesen veszünk erőt magunkon.
A legtriviálisabb szituáció az, amikor valaki olyanba szeretünk bele, aki párkapcsolatban él. Alapesetben ez tabu, persze vannak olyanok, akik nem ismerik a játékszabályokat és fittyet hányva rá, ajtóstól gázolnak bele egy kapcsolatba.
De milyen lehetőségek vannak még ilyen esetben? Az egyik, és talán a legidegtépőbb, legtöbb konfliktust és feszültséget szülő opció : amikor az idő, a tér és más tényezők befolyásolják a be NEM teljesülést.
Ebben az esetben megvan a felek közötti vonzódás, a szikra, a szemekben fellelhető csillogás…. Csak éppen Fortuna hiányzik a képletből…
S mi a helyes? Menni tűzön- vízen át, az érzéseinkre hallgatva vagy inkább beletörődve, ezernyi tényezőt számításba véve elengedni egy olyan esélyt, amelyet a Sors mégis csak az utunkba sodort valamilyen célból …?!
Nos hát.. ez itt a kérdés…
Koós Gréta
(kezdőkép: Unsplash)
Sors,miféle sors?