You are currently viewing Aki nem volt hollywoodi film

Aki nem volt hollywoodi film

Leszáll a vonatról, végigmegy a főutcán, ismerős a tömeg, mintha ezerszer bejárta volna már ezt az utat, és nemcsak mindig az álmaiban.

Ismerős a milliónyi színbe öltözött cigányasszony, aki százért adja a paprikát, virágot, jövőt. A sarkon ücsörgő féllábú koldus, amint sötét tenyérrel és még sötétebb tekintettel lesi, kitől remélhet pénzt, hogy este ne kapjon nagy verést.

A gyereklányok, akik drogért vagy futtatóktól remegve osztják szét félórákra tizenéveiket.

Ismerős a benzingőz, a fékek csikorgása, ismerősek a salétromos kapualjak, ez az egész magába fordult, magát mégsem ismerő város.

Mintha ezerszer járt volna itt és minden, ami itt van, ezredjére lenne itt. Közben minden olyan idegen, magányos.

Egy napszemüveges, ezüstszürke hajú srác nekimegy görkorcsolyával. „Nem tudsz vigyázni, barom”, ezt persze a gyerek kiabálta neki. Elgondolkodik, nem tudja, hogyan kellene a háta mögé figyelnie, kellene-e, lehet-e egyáltalán a háta mögé figyelnie. Forgatgatja a fejét, egy új divathóbort lehet talán, a hátunk mögül nézni az életet, kicsit elmélázva, hátralépve önmagunk mögé – micsoda új, szokatlan perspektívák nyílnának.

Az egyik fejrántásnál egy szőke lány rántódik a látómezejébe. Szeplős, az első, amit rögzít az agya. Mosolyog, ez a második. Átmenetileg nem építi tovább a maga mögül nézett élet kétségkívül komoly távlatokkal kecsegtető eszmerendszerét.

Nagyot nyel, ráköszön. A lány tovább mosolyog, de nem köszön vissza. Vág egy fintort, továbbindul. Indulna. A lány táskája beakadt a hátizsákjába, „rohadt csatok mindenfelé”, morog. Szánalmasnak érzi magát, a lány alig bírja visszafogni a nevetését.

Kivánszorognak egy közeli kis térre. A lány ráér, ő sietne, kapkod, egy csat elvágja a kezét, kövér vércseppek csapódnak a macskakövekre. A lány egy közeli presszóba hívja, „csak hogy lemosd a vért”. Beülnek egy kávéra, a lány gin-tonikot iszik, „ez olyan délelőtti ital”. Ő vörösbort kér Unicummal, „ez meg olyan esti, de a hosszú hajrában hiszek”.

A lány nevet, egyre gyakrabban, ahogy jönnek az újabb és újabb körök, hogy gin-toniktól vagy a szövegétől-e, nem tudja, de nem is érdekli. Mire fizetni kell, már homályos ködből hallja a csapost, a számlán, ha józanabb lenne, kiakadna, de ha józanabb lenne, talán nem lenne ekkora az összeg.

„Hazakísérlek”, mondja a lány, botladoznak a szavai. „Nem is tudod, hol lakom”, feleli, „nem is érdekel, hozzám haza”, válaszol a lány.

Feledhetetlennek érzi az együttlétet, pedig csak villanások maradnak meg belőle. Utána nem beszélgetnek, a lány elalszik. Összeszedi a holmiját, magát is próbálja, nem sikerül.

„Lehet, hogy most hagytuk ki a nagy lehetőséget”, jutnak eszébe egy talán híres színész szavai valamelyik hollywoodi filmből, amiben aztán persze nem hagyják ki a nagy lehetőséget.

Behúzza maga mögött az ajtót, rágyújt. A lift nem jön, köhögés szakad fel belőle, most már lefelé lépcsőzés közben is. Fullad, eldobja a cigit. Hamar kiér az utcára, a kaputelefonon keresi a lány nevét, hiába. Nem próbálkozik sokáig, a húgyszag sem marasztalja.

A közelben a Duna. A parton leül, József Attila jut eszébe, aztán az, hogy ez az egész egy nagy giccs, ülni a parton és szenvedni. A víz felől hideg árad felé, kicsit megremeg. A lányra gondol, az összecsapott együttlétre, a fürdőszoba szomorú hangulatára, újra a lányra.

Majd Júliára. Két gyereket szült, a férjét nem tudja elhagyni, őt nem tudja elengedni. Újra keserű íz a szájban, újra rágyújt, most végigszívja.

Lassan szedelőzködik, hol a lányra gondol, hol Júliára. És arra, hogy nem akar hazamenni.

„Ha hollywoodi film lennék, most kijönne a lány, és megtalálna”, gondolja. De ő persze nem hollywoodi film, senki nem jön ki a kapun.

„A törvény kapuja ez, csak az én számomra jelölték ki, és én is be is léptem, de aztán kijöttem, és most bezárult”, nem érti, ez hogy jutott eszébe.

Nem siet, le is kési az utolsó vonatot, „lemaradtam most ennél fontosabbról is”, vigasztalja magát. Aztán a restiben vörösbort kér Unicummal. Hiába, beesteledett.

Haász János

 

Tetszett? Oszd meg mással is!

Vélemény, hozzászólás?