Megváltoztathatók a generációról generációra ismétlődő sorsok?
Mindig is foglalkoztatott a családfakutatás. Hiszem, hogy megkerülhetetlen közünk van őseink életéhez, a történeteikhez, és a sorsukhoz.
A családi minták láthatatlanul ivódnak belénk, az eltitkolt események pedig meghatározzák az életünket – még ha ezt nem is gondolnánk. Pedig a felmenőink élete és személyisége tudattalanul is része a szervezetünknek, akárcsak a gének, amiket szüleinktől örököltünk. Sőt, sokszor jobban hasonlítunk a nagy- vagy éppen dédszüleinkre, és tulajdonságaikat többgenerációs különbségekkel visszük tovább.
És mi a helyzet az ismétlődő élethelyzetekkel, a nehezebb sorsokkal és az eltemetett tragédiákkal?
Kötelesek vagyunk ezeket is magunkkal cipelni?
Ha körülnézünk a saját családunkban – vagy akár az ismeretségi körünkben – könnyen találhatunk hasonló, sőt teljesen egyforma sorsokat is.
Miért van ez?
Hol lehet az elakadás? Törvényszerű, hogy gyakran megismétlődnek például a női sorsok? Hogy generációkon át továbbmennek az elromlott, elhibázott házasságok és kapcsolatok?
Itt van például három nő, három generáció tagjai, három különböző életszakaszban, mégis három – látszólag – hasonló sorssal.
A közös bennük?
A család: anya, lánya, unokája.
Ugyanabban a cipőben, de más évtizedekben.
Megcsalás, válás, egyedüllét, gyereknevelés apa nélkül… Csalódás, fájdalom, értetlenség, düh, harag, önhibáztatás és kérdőjelek, melyek az idő múlásával az egyiknek már nem is fontosak, a másiknak most kerülnek a helyükre, a harmadiknak pedig a friss szomorúságban még a legfontosabbak.
Van erre magyarázat?
Lehet küzdeni és a korábbi, pontosabban a másik életének mélypontjait kijavítani? Költői kérdés ez, melyről hosszú éjszakákon át lehetne komoly eszmefuttatásokat folytatni.
Esetleg határozni, és kutatásokkal harcolni a berögződött és kimondatlan minták ellen.
A családfaállítás pont ezt helyezi a középpontba. A lényeg, hogy ha ismerjük a családunk történeteit, ha felfedjük az eltitkolt eseményeket, a döntéseket és a miérteket, ha tisztában vagyunk a hibákkal és ballépésekkel, akkor van esélyünk másképp alakítani a saját életünket.
Ha megértjük, átlátjuk azokat, ha tanulunk a korábbi nehézségekből, ha felismerjük, hogyan hatnak ránk a múltbéli történések, akkor könnyebben boldogulhatunk.
Egy biztos:
felülírni a múltat
nem lehetetlen.
