Az élet ,,habos” oldala

A minap, reggeli közben megcsillant az asztalon heverő újság hasábjain egy cikk a pozitív pszichológiáról. Igen, én még ilyen kőkorszaki ember vagyok, aki ismeri a papírra nyomtatott sajtó fogalmát.

És igen, míg más emberek életképessége reggelente csak a folyékony koffeint adó istenségig tart, én reggeli majszolása közben már képes vagyok holmi pszichológiai tanulmányt olvasni.

Most elképzellek a reggeli metrón, ahogy már görgetnél is tovább álmosan, hogy ez téged biztosan nem érdekel. Kérlek ne ess pánikba! Teljesen hétköznapi módon szeretném megmutatni Neked az élet habos oldalát, az olvasottakat alapul véve a szakirodalmat életízűvé tenni. Ez elfogadható Neked is, ugye?

Hedonizmus… Túláradó élethabzsolás…

Az első gondolatom, nyami: evésidő. Ahogy egy ismeretlen ismerősöm mondta, kevés olyan élvezet akad, amiben naponta háromszor is részesülhet az ember.

Amúgy én ezt csak ,,hambimosolynak” hívom. Az edzőteremben találkoztam ezzel a kifejezéssel. Becsülettel ott vagy az edzésen, de valami rafináltan csillog a szemedben, valami csintalanság van a mosolyodban, valami sunyiság a viselkedésedben: Áhhhááá, hamburgert ebédeltél! Kólával!

Azért valljuk be, ez amolyan ,,hollywoodi boldogság” csak, ami elillan, még mielőtt valójában formát ölthetne. Nem ezt keressük valójában.

Az élet habos oldalának következő szintje az áramlat. Ez már egy olyan szenvedélyes elkötelezettség, amelyet erőfeszítés nélkül, csak úgy, a saját boldogságunk érdekében teszünk. Amikor azt mondod, hogy akkor megszűnt a világ körülötted.

Nem, nem egészen arra gondolok, amikor a telefonodba merülsz és felöltöd a se lát, se hall, nem beszél majom figuráját. Persze, tisztában vagyok vele, hogy az a bizonyos közösségi oldal az élet idealizált, szerkesztett és kozmetikázott változatát kínálja, azt, amit látni szeretnénk.

Bevallom, az esetek többségében én is képtelen vagyok elfojtani a belém nyilalló irigységet ragyogó szépsége, a fényképei, az egzotikus helyszínek, a hozzászólások, a harsányan kavargó társadalmi élete, a sikeres barátai miatt.

Inkább gondolok itt a hobbidra. Belemerülni egy könyv történetébe, szinte részesévé válni vagy a fejedben cikázó ezernyi ötlet közül egyet/sokat/mindet 3D nyomtatással valósággá formálni. Leírhatatlan az érzés, amikor a kezedben tarthatod azt, ami eddig csak a képzeletedben létezett.

Ha viszont csak a hedonizmusban és az áramlatban keressük a boldogságunkat, akkor az élet csak üres élvezet lesz.

A tartalmas életnek kell lenni annak a tényezőnek, ahol is érzed és tudod, hogy boldog vagy. Ha megtalálod a társad és családot alapítotok, például.

Nagymamám szavai csengenek a fülemben: ,,Előzékeny. Korban illik hozzád. A jól szabott zakójából ítélve tehetős is. Világosbarna haját széles homlokából hátradobva hordja. Meglehet, te vagy túl finnyás. Az életben néha kockáztatnunk kell, szívem. Külsőre bármilyen lehet a Nagy Ő.”

Vagy amikor a bakancslistádon pipálod a megvalósított álmaidat. Vagy amikor egyszerűen nem utálkozva és életuntan mész be a munkahelyedre, hanem szereted az állásod.

Nekem szükségem van a csevegésre, az irodai pletykákra, a nyüzsgő, megerőltető munkahely hangulatára. Néha egyetlen otthon eltöltött nap elég ahhoz, hogy begőzöljek.

Valamikor meg pont az ellentétére vágyom: egy nyugalmas, otthon eltöltött napra. Elmenekülni a világ elől és megnyugvásra lelni az otthon biztonságában, amikor este a puha paplan alá bújva elmosolyodom: ez egy jó nap volt!

Persze a világért sem szeretnék önjelölt, boldogságot oktató guru lenni és a ,,boldogság-bizniszbe” sem szeretnék betörni.

Én nem hiszek a pozitív gondolkodásban, hogy ha pozitívra gondolunk, akkor bevonzzuk a jót és a boldogságot, csak úgy az ölünkbe pottyan… Én abban hiszek, hogy megfelelően kell cselekedni és tenni kell a boldogságért.

Én úgy érzem, hogy az élet habos oldalán járom az utam. Tegyetek ti is így!

Kirizs Kornélia

 

 

One thought on “Az élet ,,habos” oldala

  1. Annyira vicces, hogy a görgetőket leszóló írás olyan helyen olvasható csak, ahol görgetni kell, ha tudni szeretném, mi a nagy igazság… 🙂 Ó, és igen….más is szokott ám könyvet fogni a kezében! 🙂 Akár reggel, akár délben, akár este…. Különösképpen nem is büszke rá, hiszen ez természetes. Orrocskát kicsit lejjebb, még beleesik az eső… 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.