Vannak olyan napok, amikor zavar van az univerzumban és valahogy semmi sem sikerül. A negatív hullámok tengerében csapkodsz és még emberek közé is kell menned. Mondjuk a munkahelyedre.

Kivettél egyetlen egy nap szabadságot, még a puha párnák között lustálkodsz az ágyban, amikor csörögni kezd a telefonod. A főnököd az! Mi a … ?

Végül is nem kötelességed felvenni. Félrelököd. Aztán a munka törvénykönyve pereg előtted, hogy vannak ugyan rendkívüli esetek. Ilyen a kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működést közvetlenül és súlyosan érintő ok, amiért a felettesed a szabadságod alatt terrorizálhat. Egyértelműen csak egy hisztis vevő lehet az ok és a telefonért nyúlsz. A lelkiismeret diadala!

Persze, be kell menni az irodába. Azonnal! Selyemblúzt húzol, kiskosztümbe bújsz, a lábad magassarkúba préseled és már rohansz is a munkahelyedre. Persze, a nap amolyan ballábasan indult, ezért nem is próbálsz tekintettel lenni másokra és elefántként trappolsz végig a kollégák kavalkádjában az íróasztalodhoz. A “Jó reggelt!” köszönésekre mosolyt erőltetve csak ennyi a válaszod: “Jobbat!”.

A nagy rohanásban a selyemblúz a bőrödre tapad, de ennek szimplán az aszályos trópusi hőség is lehet az oka. Az íróasztalodhoz érve benyomod a légkondi indítógomját ééés kezdődik a légkondihiszti! Nyáron ez a hűtő gépezet a munkahelyi konfliktusok fő okozója. Mivel ma nem a szociális érzékenységedről vagy híres, így figyelmen kívül hagyod a bundás zoknit húzó kolléganőd szemed sarkában kirajzolódó képét.

Konzultáció a főnökkel, e-mail olvasás, rászervezés, problémamegoldás. Értetlenül állsz az eset előtt, hogy ezért kellett bejönni? Aztán elkap a milyen nélkülözhetetlen vagyok életérzés. Persze, a kihasználás szinonimájaként használjuk manapság.

Mint aki jól végezte a dolgát, beléd bújik a gondolat, hogy egy kávé igazán jólesne. A teakonyhában szembesülsz, hogy tele a mosogató és a csepegtető. Hol kellene ennek érdekelni téged, így stílusosan a legalsó csésze felé nyúlsz, határozott mozdulattal kihúzod a kupacból, majd a tányérok, bögrék és csészék halma új formába rendeződik. Egyetlen kis csésze viszont leugrik a pultról és apró darabokra törik a metlakin. Járulékos veszteség!

Az iroda erkélyén rágyújtasz egy cigarettára is, fokozva az élményt. Az íróasztalodon felejtett mobilod éktelen hangosan felcsendülő rock dallamra táncol. A körülötte lévő kollégák ijedtükben ugranak egyet, te viszont behajtod az erkélyajtót a fülsiketítő zaj tompítására. Nincs kedved felvenni.

A táskádban kotorászol a parfümöd után, majd az iroda közepén magadra locsolod az üveg jelentős tartalmát. Köhögő és prüszkölő kollégák, pedig már azt hitted, hogy az allergia szezon véget ért.

Tekintettel vagy másokra? Vagy úgy gondolod, hogy ha neked rossz napod van, akkor legyen másnak is az?

Ami pedig már csak hab a tortán: bizalmas beszélgetést folytató kolléganők mellett haladsz el. Tomi kedves! Elkapva a mondatot rohansz tovább a folyosón és meglepődsz a hallottakon: Bogi terhes?!

A pletyka futótűzként terjed…

Kirizs Kornélia