Éreztétek már, hogy megrekedtetek? Hogy nincs hova előre?
38 éves vagyok. Nő, feleség, anya. Persze csak az utóbbi szerepben működtem, ki tudja, mióta.
15 év egy vegetáló párkapcsolatban, ahol a párom már rég megfeledkezett arról, hogy nem csak anya vagyok, hanem nő is.
Ez volt az életem.
A férjem elfelejtett mint nőt, és vele együtt lassan én is elfeledtem,
hogy nem csak anya vagyok.
Elfeledtem, hogy nő is vagyok, nem csak egy munkába járó háztartási alkalmazott, akinek fő feladatköre a gyereknevelés.
Egészen addig, míg egy nap besétált egy új alkalmazott a céghez, akit nekem kellett felvennem.
Egyetlen pillanatig megállt a szívem, annyira erős hatással volt rám, de a gondolatot akkor rögtön el is hessegettem.
Felvettem dolgozni és nem foglalkoztam vele tovább. Túl fiatal volt, alig több 21 évesnél.
Aztán egyszer csak rám írt.
Leesett az állam, és megmagyarázhatatlan módon tűzbe jöttem. Nem értettem, hogy lehet ez.
Miért írt? Hisz én nem vagyok egy bombázó, maximum nehézbombázó.
Tépelődtem, de aztán azt gondoltam, belemegyek a játékba:
elvégre nekem is jár…
Visszaírtam hát.
Másnap, amikor megláttam, hevesen kezdett verni a szívem.
– Légy észnél, nem vagy normális! – figyelmeztettem magam, de nem sokat ért.
S aztán… Hirtelen megcsókolt.
Nem voltam felkészülve akkora szenvedélyre….
Akkor ő ott győzött.
Titokban kell tartani – ez volt a fő cél, de természetesen nem sikerült.
Két nap múlva az egész munkahely tudta.
Azt hittem, ezzel vége köztünk az apró románcnak, de tévedtem. Tovább folytatódott.
Sok apró, elrabolt percet és órát töltöttünk együtt.
Sokkal nyitottabb lettem.
Kivirultam.
Ez mindenkinek szemet szúrt.
Az első együttlétünkre nem teljesen emlékszem. Nem valami szer vagy alkohol miatt, az a tűz, a vágy kábított el.
Nem éreztem még ilyet sosem.
Szerelmes vagyok 38 évesen.
Tart még mindig. Boldog vagyok.
Sokat tervezünk, beszélgetünk.
De én félek!
Most akkor lépjek ki egy rossz, nem működő házasságból? Egy újért, aki sokkal fiatalabb?
Hiszem, hogy én sem vagyok még vén, és nekem is jár a boldogság,
de a köztünk lévő korkülönbség irreálisan sok.
És az élet nem film.
Vagy én is lehetek főszereplője ennek a korhatáros szerelemnek?
Anita
(kezdőkép: Pixabay)
Az emberek azért jönnek a Földre,hogy megtanulják hogy kell boldog életet élni,hogyan kell mindig szeretni egymást és jó embernek lenni.ugye??Némelyik nem tudja mindezt ezért nem kell olyan sokáig maradniuk,mint nekünk és előbb elmennek!!!
Szia ne gondolkozz, csak tedd meg.
Ne engedd el ezt a szerelmet!
Én két hónap múlva hetven leszek és nem érzem magam öregnek. Üzenem a cikk írójának, hogy ne törődjön senkivel és semmivel, éljen ezzel a lehetőséggel és legyen nagyon boldog ebben az új kapcsolatban, hiszen csak egy életünk van.
Sok boldogságot kívánok nektek!
Mèrt is ne
Ő 15 éves volt, én 23 mikor bemutattak minket egymásnak. Első gondolatom csak annyi volt, hogy helyes férfi lesz belőle,semmi több.
3 évvel később úgy adódott, hogy egy este közös ismerősök társaságában együtt voltunk. Amikor én hazaindultam és elköszöntem mindenkitől, találkozott a tekintetünk. Sose felejtem el,a mai napig itt van a szemem előtt. Mintha megállt volna az idő. Ő az én lelkembe, én az övébe láttam… Az érzés… Leírhatatlan. Onnantól fogva kerestük egymás társaságát, hónapokig találkozgattunk, írtunk egymással stb. Amikor összejöttünk, ő 19 éves, én 27 voltam. Nagyon sokat küszködtem ezzel az elején,hiszen a társadalom számára az nem baj, ha egy férfi idősebb a nőnél, de fordított esetben furcsállják az emberek, jómagam is.
De amikor együtt voltunk, ez nem érdekelt. Elképzeltem, hogy hagyom az egészet a fenébe… De azonnal rosszul lettem a gondolattól, sírógörcseim voltak, pusztán a gondolattól… A testvére, aki egyidős velem, sem könnyítette meg a dolgomat, nagyon ellenem volt. Nehéz volt, de aztán úgy döntöttem hogy lesz ami lesz, én boldog vagyok és más nem számít. Ez volt 8 éve, és nem hittem volna, de létezik olyan is, hogy napról napra egyre jobban szeretem, és hihetetlen boldog vagyok. Ő most 27 éves, én 35 vagyok. És nem bántuk meg, mert boldogok és szerelmesek vagyunk, ami manapság nagy szó. <3
Én 36 vagyok, a párom 23. Sosem voltam még ennyire szerelmes és úgy érzem, ő a lelki társam, és az érzés kölcsönös. Ha esetleg nem is tart majd örökké, a rosszban ragadni vagy nemet mondani csak a kor miatt akkor is sokkal rosszabb. 🙂
Használd ki a lehetőséget és legyél boldog, amíg lehet 🙂
Szia!
Nem terveztem, hogy hozzászólok, de el kell mesélnem a történetem. 16 éves vagyok, három évvel ezelőtt megismertem egy nálam kilenc évvel idősebb férfit. Először barátokként kezdtük, majd mindketten elkezdtünk érezni valamit a másik iránt. 2016 karácsonyán összejöttünk. Nos, nem azt mondom, hogy azóta teljes a harmónia, de én halálosan szerelmes vagyok, és azt hiszem hogy megtaláltam életem szerelmét.
Legyel boldog! Akkor a gyerekeidnek is azt tanitod, higy az eletben alapvetoen boldognak jo lenni, es ezert erdemws tenni. Ok is boldogabbak, ha te is az vagy 🙂 kor, suly, magassag pedig csak akkor szamit, ha Ti ketten a kapcsolatbam fontossa teszitek. Ha nem, akkor nem lesz az soha 🙂
Szia! 🙂 Ha már ilyen érzéseket táplálnék egy másik férfi iránt, ami ráadásul kölcsönös, akkor nem látnám okát, együtt maradni egy olyan férjjel, aki elhanyagol, aki mellett nem érzem magam nőnek. 38 évesen az ember még nem öreg… szerintem max akkor kezd az lenni, mikor eléri az 50 éves kort. Igaz, anyukám most lesz 50 éves, de még mindig tud csinosan öltözködni. Akkor a számot csúsztassuk 60 ra. 🙂
Szóval, ha van lehetőség rá, hogy elköltözz, akkor én mindenképpen válnék.
Sziasztok. 16 éves koromban összejöttem az akkori barátnőmmel 6 évig közküdtünk egymással. Nem voltam mellette boldog. Sokszor össze vesztünk kibékültünk de sosem működött teljesen más világ volt mint én. Minden nap kértem a jó isten találjon rám a másik felem a lelki társam. Aztán megismerkedtem az akkori osztálytársával (fiú) akivel aztán együtt járogattunk edzeni. Aztán hivatalosak lettünk egy kertipartira amire ennek a fiúnak az anyukája vitt volna ki minket. Mikor odamentem a kocsihoz hogy közöljem nem tudok menni sajnos. Lelassult az idő szinte megállt, megláttam az anyukáját szinte tapintható volt a levegőben valami. Nem tudtam levenni róla a szemem. Sosem éreztem ilyet. Aztán utána mindig ha láttuk egymást érezhetően szerettünk volna közel lenni a másikhoz. Aztán ez a fiú elhivott engem és a barátnőmet a házibulijába amitől már előre féltem mert tudtam hogy ott lesz az anyukája. Direkt kihagytam egy helyet magam mellet hogy oda üljön. Úgy is lett. Én egész este vele beszélgettem. Olyan jól sikerült a beszélgetés hogy másnap szakítottam a barátnőmmel mert úgy éreztem teljesen belé zúgtam a fiú anyukájába persze nem gondoltam hogy lehet köztünk bármi. Így utána nem nyitottam. Majd kaptam tőle egy kézzel írt levelet… Amire egy héttel kapott rá egy levelet. Amit személyesen adtam át neki… Sosem felejtem el. Megint megállt az idő lecsendesül minden egy rezgésbe kerülünk. Miután annyiszor elmondta hogy megy mert biztos dolgom van nem tudtuk hogy is köszönjük el egymástól. A puszi helyett hosszadalmas ölelés lett, nem volt puszi se semmi, mintha nem akartuk volna egymást elengedni mintha azt éreztük volna hogy rád vártam téged kerestelek végre itt vagy! Én 22 éves voltam az anyuka 39 🙂🙂 azóta is együtt vagyunk én most 25 ő 42.mellette úgy érzem élek. Napról napra jobban kötődik hozzám. Hálás vagyok hogy MegkAptam végre akire vágytam.
Fantasztikus! Sok boldogságot.
😊😊😊De szép! Gratulalok nektek
Nyugodtan told még fentebb azt a skálát, mert én mar túl vagyok a hatvanon, a párom több, mint huszonöt évvel fiatalabb, és minden, szó szerint minden szuper! Hét éve házasok vagyunk. A rokonságunk, a gyerekeink elfordultak tőlünk, és mégis boldogabbak vagyunk, mint bármikor az előtt. Mert ehhez, nekünk is jogunk van! Az érzés, a boldogság, a másik szeretete, nem korfüggő, és nem is lehet az.