A nő a maga nagyvilági, kozmopolita stílusában ült a szálloda bárjában. A szokásos martini kortyolgatása helyett dupla whiskyt kért, egy cseppet sem nőiesen.
Hogy miért történt ez így? Egy férfit várt, akiről tudta, hogy nem fog eljönni. Emiatt érdektelenséget érzett a problémáira, egyáltalán a világ létezésére, üres fejjel és nehéz lélekkel temetkezett a gondolataiba.
A lelke haldokolt és úgy érezte, hogy nem bír többet elviselni. Még mi jöhet, amivel meg kell birkóznia? Végső elkeseredésében az öngyilkosság gondolata kúszott végig rajta. Nem a hagyományos értelemben vett öngyilkosság, hiszen a teste létezése hidegen hagyta. A lelkét akarta eltiporni, hogy többé ne érezzen, és ne fájjon többet emiatt a férfi miatt. Hogy soha többet senkiért!
Az agya már megértette (vagy a whisky értette meg vele), hogy ők sosem lesznek egy pár, nem ilyen párt kell keresnie maga mellé, viszont a szíve a legkisebb reménysugárba is kapaszkodott, egy morzsányi boldogság reményében.
A következő dolgot tisztázta magában: ha szeretsz valakit, azt kívánod, boldog legyen,
még akkor is, ha neked nincs részed a boldogságában.
A világ legnaivabb és legbutább nője, aki egy foglalt férfira vágyik.
A hozzá közel állók figyelmeztették, de nem hitt nekik. A szabadságától kezdve a lelkéig mindent neki adott. Ma már belátja: élete legnagyobb ballépését követte el, mikor az első e-mail váltásuk alkalmával önszántából a hálójába sétált. Egy virtuális világban szedték szét egymást darabjaira. A férfi kisajátította, majdhogynem hermetikusan elzárta a külvilágtól. A nőt pedig egyetlen dolog foglalkoztatta: minél vonzóbbnak lenni a számára.
Egyet megtanult: amit egy kapcsolat kezdetén nem harcolunk ki magunknak, azt később legfeljebb kínkeserves lázongással érhetjük el.
Manipulálta és hitegette. A nő élni vágyott, a férfit azonban a nő önállóságának gondolata taszította. Addig tudta a felügyelete alatt tartani, amíg függött tőle. Addig lehetett kizárólag az övé.
Mondhatná, hogy megalázta, ezért kiábrándult belőle. Mondhatná, hogy a gyűlöleten és a bizonyítási vágyon kívül az ég egy adta világon semmit nem érez már vele kapcsolatban. Mondhatná, tiszta sor. De akkor hazudna.
De azt megfogadta, soha többet nem hagyja magát hitegetni, manipulálni.
Ezt a szerelmet csak a manipuláció szivárványszínű ecsetvonásai festették olyanra, amilyennek a nő látta.
Felhajtotta a maradék whiskyt és távozott a bárból, azzal az érzéssel, hogy csatát nyert.
Aztán kopogtak a szállodaszoba ajtaján. A férfi volt az. A nő ezzel a háborút elveszítette. Újfent megadta magát a férfinak.
Kirizs Kornélia
Lehet jól leiszom magam!
De hát én nem is iszom alkoholt!