Ha egy szóval kellene jellemeznem, azt mondanám: a Forrest Gump egy szenzációs film.
Még általános iskolás voltam, amikor egy irodalomóra keretében megnézhettük ezt a filmet.
Nem éreztem át annyira a mondanivalóját, mint manapság, de szerintem egyikünk sem értékelte abban a korban – örültünk, hogy lóghattunk a tanulásból.
Aztán, később ismét összeakadtam Forrest történetével, és ekkor már sokkal több mondanivalója volt a számomra. Habár a játékidő hosszabb, mint egy átlag filmé, ez egyáltalán nem jelent problémát, mivel közlendője hihetetlenül tartalmas.
Forrest Gump egy buszmegálló padján kezdi el mesélni élete történetét az arra járóknak. Van is miről beszélnie, mivel élete korántsem mondható mindennapinak.
Csodálatos, izgalmas és érzelemmel teli visszaemlékezései
tele vannak tanulsággal.
Legjelentőségteljesebb mondanivalói azok, amiket a mamája tanított neki, ezeket előszeretettel adja tovább mindenkinek:
„A mamám azt szokta mondani, az élet olyan, mint egy doboz bonbon.
Az ember nem tudhatja, mit vesz belőle.”
„A mama azt is mondta, egész csomó dolgot elárul az emberről a cipője,
hová megy az illető és hogy hol járt.”
„Ne engedd soha senkinek, hogy többre tartsa magát nálad.
Ha Isten azt akarná, hogy egyforma legyen minden ember, mindenki lábára gépeket rakna.”
„A mama azt mondja mindig:
az a hülye, aki mondja!”
„A mama azt szokta mondani, mindennap
történnek csodák.”
„De a mama azt mondja, kegyelmes hazugság
nem árt senkinek.”
„Mama mindig azt mondta, az embernek csak annyi vagyon kell,
amiből megél, a többi csak felvágásra meg fennhéjázásra való.”
„A mamám mindig azt mondta,
az embernek előbb maga mögött kell hagyni a múltat, csak akkor mehet tovább.”
„A mama azt szokta mondani, a halál is csak az élet része.”
„Nem tudom, hogy van-e mindegyikünknek rendeltetése, vagy csak úgy ide oda sodor bennünket a véletlen, mint a szél, de én azt hiszem, mind a kettő igaz.”
Ugye, hogy tudott valamit Forrest mamája?
Nézzétek meg a filmet és fedezzétek fel benne a hozzátok legközelebb álló idézetet!
