– Biztos ebben, asszonyom?
Nagykállói Kázmér nem most kezdte a testmódosító szakmát.
Hogy mennyire nem, arról a tököli fiatalkorúak börtönének falai tudnának mesélni, ahol az első tetoválásait csinálta. Aztán amikor szabadlábra került, gyorsan elkezdett piercingezni, aztán jöttek a bőr alá ültetések, szemfeketítés, arctetoválás, kisebb porcok eltávolítása, olykor a legális és illegális beavatkozások határmezsgyéjének túlsó oldalára tévedve.
De ilyen kéréssel még sosem találkozott.
– Igen, biztos vagyok benne – válaszolta az asszony, aki a bemutatkozásakor csak annyit mondott, Frida.
Volt valami a nézésében, amitől Nagykállói Kázmér borzongani kezdett, annyira, hogy megcsendültek a fülcimpáját díszítő anyacsavarok.
– Ez nem egy könnyű munka, sőt, kifejezetten nehéz. Egy ilyen mozgó elem beépítése a szem köré, és a három szín három helyre…
– Ne fáradjon, és azzal se, hogy fájni fog. Ha tudná, hogy milyen pörgésekben, milyen fájdalmakban és milyen színekben élem én az életemet, tudná, hogy ez csak egy apró beavatkozás.
Kázmér nem szólt egy szót sem, csak munkához látott.
Érezte, ha ez a beavatkozás sikerül, az meghozza a világhírt. Az ő munkája lesz az első ember, akinek perpetuum mobile van a testében.
Haász János
És végül a GIF, melyről János a fenti mininovellát írta: