Ha nem érzed magad mindig a topon, színezd újra az egyensúlyod!

Ugye te is többször érzed anyaként, hogy nem vagy mindig a topon, nem vagy mindig egyensúlyban? Hogy néha alább hagy a türelmed, vagy egyszerűen csak annyira kihelyezed minden másra fókuszod (mert mosni, főzni, takarítani és gyermeket nevelni is kell egyszerre), hogy magadra, a belsődre, az önbizalmadra nincs időd.

Ilyenkor egy idő után lemerülnek az elemek, kimerül a szellem, a test és kell valami, ami újra feltölti energiával. Ilyenkor nemhogy szükséges, de egyenesen

muszáj, hogy egy kicsit magaddal is foglalkozz,

még ha ez csak egy forró fürdő, egy nyugalmasan eltöltött séta, néhány óra egyedüllét, csak magaddal, a gondolataiddal, vagy egy jó könyvvel.

Persze tudjuk, egy ilyen lemerülés-feltöltés folyamatos dolog az életünkben, viszont nem mindegy, hogy a lemerülésnél mennyire mélyre zuhanunk és a feltöltésnél milyen magasra jutunk. Ez függ attól is, hogy mindehhez a folyamathoz milyen eszköztárral rendelkezünk, mi az, ami hosszú (vagy legalább is hosszabb időre) kiegyensúlyozza az energetikánkat.

A mandalaszínezés például ilyen tevékenység!

Ha kitartóan és folyamatosan csinálod, az életed részévé teszed, jóval harmonikusabbá válik ez az „egyszer fenn, egyszer lenn” állapot. Nem zuhansz annyira mélyre, a hullámvölgyekből pedig sokkal egyszerűbb lesz kikecmeregni.

A mandala, ez a szellemi és spirituális szimbólum az ázsiai kultúrkörből született és Carl Gustav Jung svájci pszichológus által vált a nyugati világ egyik legcsodásabb relaxációs módszerévé. Általa lett a tudatalatti megismerésének és a befelé figyelésnek az eszköze, felfedezését pedig terápiáiban is sikerrel alkalmazta. Míg eredetileg az univerzum szimbolikus képe volt és az istenek képzeletbeli palotájaként aposztrofálták, melyeken az útkeresők meditálhattak, addig mostanra a világ mindfulness módszerei között az egyik legkiemelkedőbb.

A mandalaszínezéssel, ahogy kívülről befelé haladunk, egyre inkább feloldódik a dualitás és a középpontban az univerzum és az ember eggyé válik.

Megtapasztalja az itt és a most érzését.

Ha elkezdesz a mandalákkal foglalkozni és rendszeresen színezel, festesz (a helyes módszer elsajátításához szükséges anyagot hamarosan megtalálod a  Facebook csoportomban), te is megtapasztalhatod ezt az érzést, a meditáció nyújtotta kiegyensúlyozott, harmonikus állapotot és a mindennapjaid során egyre többször, egyre hosszabb időre meg is tartod majd.

A gyógyító hatása az én esetemben is bebizonyosodott. A nagy fiammal való várandósság cseppet sem volt zökkenőmentes. Mire kikeveredtem a rosszullétektől erősen tarkított első három hónapon, egyszer csak kórházban találtam magam és több mint két hónapig, szigorú ágynyugalom mellett ott is maradtam. Gyakorlatilag egy kórterem lett az otthonom, ahonnan csak tusolni mehettem ki, a szépséget pedig csak a fürdőbe reggelente bekukucskáló napsugár jelentette.

Ebben az ingerszegény környezetben próbáltam a boldog várandósságot átélni, miközben folyamatos stressz és aggodalom lett rajtam úrrá és egy olyan különös hiányérzet, amit több hét elteltével tudtam csak igazán megfogalmazni. Hiányoztak a színek…

férjem ennek orvoslására hozott be nekem egy csomag színes ceruzát és néhány nyomtatott sablont, amiről csak a szülés után derítettem ki, hogy mandalák. Akkor még nem voltak divatosak a felnőtt színezők, a mandalák jótékony hatásai sem terjedtek el nagyon a köztudatban, vagy legalább is csak egy igen szűk réteg találkozott velük.

Színezni kezdtem… Egyre stabilabb és nyugodtabb lettem, volt egy kapaszkodóm, egy módszerem, ami segített kilábalni egy kilátástalan helyzetből és feloldott bennem egy olyan görcsösséget, ami a várandósság akkori állapotán csak rontani tudott a helyzetemen és az egészségemen. Egymás után vettem elő a színeket, összepárosítottam olyanokat is, melyek egyébként nem összeillőek, játszottam az árnyalatokkal, tónusokkal, többnyire csak intuitív módon és mindeközben egy furcsa meditatív, relaxált állapotba kerültem.

Biztos voltam abban, hogy valami különleges dolog történik velem, ami nem csak nekem, de a pocakomban lévő fiamnak is segít és jobbá teszi a szürke, várakozással és aggodalommal teli hétköznapjainkat.

Kicsit kisimítja az idegeket, felemeli a lelket és bevonz egy olyan világba, ahol jó lenni…

Nem tevékenyen, nem nyüzsögve, csak szépen, csendben, a jelenben. Nem törődve a múlttal, amin nem lehet változtatni és nem aggódni a jövőn, aminek a titkai még kifürkészhetetlenek. Csak lenni és megélni a jelent. Azt a csodát, azt a kis életet, ami a pocakomban növekszik.

Amikor túljutottunk ezen a nehéz időszakon, megszületett a gyönyörű és egészséges kisfiam, úgy éreztem muszáj megtudnom többet a mandalákról. Elkezdtem kutatni és tanulmányozni, számos könyvet elolvastam, rengeteg gyakorlatot kipróbáltam és mindeközben színeztem, színeztem, gyűjtöttem a megtapasztalásokat, kísérleteztem a meditációkkal, érzetekkel. Egy idő után már nem csak a színekkel, de a formákkal is dolgoztam, saját mandalákat rajzoltam és egyre jobban beszippantott ez a különös és titokzatos világ.

Ennél a pontnál talán azt is lehetne gondolni, hogy mindez véletlen, azonban én nem hiszek a véletlenekben, abban viszont egyre erősebben, hogy az életben minden okkal és céllal történik.

Tizenegy évvel az első gyermekem születése után, megérkezett hozzánk a második kisfiunk is, akivel gyönyörű kilenc hónap várandósság után, a hétköznapokba való besimulás volt igazi kihívás és megint előkerültek a mandalák.

Szükségem volt egy kis énidőre, egy rövidke elvonulásra, feltöltődésre és ezeket ismét a színek és a formák világa, a rajzolás jelentette, most már motivációt érezve arra is, hogy ezeket a megtapasztalásokat és a több mint tíz év alatt halmozódott tudást átadjam és segítsek vele a nőknek, anyukáknak.

A kifestőkönyvemet már a Mandala Design oldalamon  elérhetővé tettem, az önismereti, relaxációs tudásanyag pedig hamarosan felkerül a weboldalamra és a zárt Facebook csoportomba, ahová várok mindenkit, aki szeretne egy kicsit jobban elmélyedni a mandalák világában.

„Körben történik minden, amit a Világ Ereje tesz. Az ég kerek, és azt hallottam, hogy a föld is az, mint a labda, és ilyenek mind a csillagok. Örvénylik a szél, mikor legnagyobb erejében mutatkozik meg. A madarak kör alakú fészket raknak, mivelhogy ugyanaz a hitük, mint a mienk.

A nap ugyancsak körben jár, miként a hold is, és bizony mindkettő kerek. Ugyanígy nagy kört formálnak váltakozásukban az évszakok, és mindegyre visszatérnek ugyanoda, ahol voltak. Az ember élete is kört alkot, a gyermekkortól a gyermekkorig, és ugyanilyen minden a világon, ahol az Erő működik.”
(Egy dakota indián bölcsessége)

Bálint Brigi

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük