You are currently viewing Lánybúcsú: off

Lánybúcsú: off

  • Olvasási idő:olvasási idő: 6 perc
  • Bejegyzés kategória:#egyésmás
  • Ezen hozzászólások közzététele: 1 hozzászólás

A lánybúcsú, mint az esküvős dolgok szükségszerű velejárója, nem újkeletű szokás.

Bár azt tegyük hozzá, hogy a legénybúcsú eredete jóval korábbra tehető, a nők csak az egyenjogúság kivívása után tették magukévá ezt is.

Szinte mindenhol rendeznek a menyasszonynak a barátnői, családtagjai ilyen estét, ahol a lányságát búcsúztatják. Vagy ahogy az amerikaiak nevezik: Bridal Shower (menyasszony zuhany) vagy Bachelorette Party (leány party), és a shower természetesen az elfogyasztott ital mennyiségére utal, nem az eredetileg zuhanyként őt érő ajándékokra…

De például Svájcban a porcelántörés szokás ilyenkor, elűzni a rossz szellemeket. Franciaországban pedig temetik a leányságot, legénységet, olykor valóban koporsós kellékekkel.

Mára ez a buli már hatalmas biznisszé vált és persze az amerikaiak vezetnek ebben a giccsparádéban is.

Én azonban mindig is viszolyogtam ettől. Miért kéne valamit elbúcsúztatni, amikor önként és dalolva készülök az asszony-létre? Miért legyen ez valaminek a vége?

Nem az, számomra inkább valaminek a kezdete.

Valaminek a kiteljesedése, egy új és minőségileg más életé,

ahol már nem csak az én meg te van, hanem a mi is.

Sosem bírtam, sőt hányingerem volt a tiarában limuzinból bepezsgőzve vonyítástól végig fél Budapesten.

Majd a körúton végigsétálva egyenpólóban, stólával idegen férfiakat szólíts le, árulj nekik petrezselymet vagy adj el óvszert vagy bármi más idiótaságot, a lehető legtöbb pénzt összegyűjtve.

Ezt még meg lehet fejelni a szintén idegen férfiakat rúzsos szájjal puszilgatással, aláírás- és/vagy telefonszámgyűjtéssel. Persze, itt is a mennyiség a lényeg.

Ja, és menet közben jó sokat „kell” inni, vannak erre külön játékok is, például

a „mennyire ismered a jövendőbelid?” – és persze minden rossz válasznál inni kell.

Körülbelül ilyen játékokat főiskolás korunkban volt menő játszani, szerintem most már inkább ciki.

A non plusz ultra az a chippandale-show,

ahol a női társaság sikítozva csorgatja a nyálát vetkőző férfiakra.

De már bocsánat, én nem óhajtom a vőlegényem (hamarosan férjem) helyett senki másra csorgatni a nyálamat és nézni a pucérra vetkőzését egy rendőrnek, tűzoltónak és egyéb más maskarába öltözött (béna zenére vonagló) nyikhaj, agyonszoláriumozott, szétgyúrt díszpintynek.

És hogy ez tessen a facér vagy már régóta férjnél lévő,

befásult, de erotikára vágyó barátnőknek, ahhoz én nem szeretnék asszisztálni.

Menjenek el ők külön, ha akarnak.

Ami még kiveri a biztosítékot nálam, az a különböző műanyag dekorációs kellékek, például szívószálak, tányérok, poharak és gyertyák, jégkocka, valamint torta, de mindezek fallosz alakban és mintával…

És nem, nem akarok ajándékba kapni hasonlóan férfi nemi szerv alakú kiegészítőket, sem vibrátort, sem szőrös bilincset, ostort, ehető bugyit és még sorolhatnám hosszasan ezeket a borzalmas és ízléstelen dolgokat.

Egy biztos: nem árt megkérdezni a menyasszonyt, hogy egyáltalán szeretne-e ilyen bulit

és ha igen, akkor neki mi fér bele egy ilyen estébe.

Mert nincs rosszabb annál, mintha pont ő érzi magát kellemetlenül.

Az első esküvőmnél ez meg is esett velem, a mostaninál viszont már előre szóltam mindenkinek.

Így történt, hogy a húgom és a nővérem kezdeményezésére elmentünk egy jó kis görög étterembe vacsorázni.

Előre jeleztem, hogy ez nem lesz az a klasszik lánybúcsú, így ne próbáljon meg senki semmilyen játékkal vagy programmal készülni, mindössze annyit szeretnék, hogy összejöjjünk, együnk-igyunk egy jót és beszélgessünk, nevessünk nagyokat. És majd ezután, az esküvőn már ismerve picit egymást, sokkal fesztelenebb lehet a mulatozás.

Sikerült a tervem, összejöttünk 11-en és egy laza kis estét töltöttünk együtt, ahol ott volt a lánytesóimon kívül drága édesanyám, a jövendőbeli anyósom, sógornőim, egyéb rokon-és barátnők.

Ajánlom mindenkinek, hogy azért, mert ez „így szokás”,

ne menjen bele semmi olyanba, ami nem az ő stílusa. Hiszen – jó esetben –

egy ilyen napja van egy életben!

Az esküvőről ugyanezt gondolom, arról is hamarosan írok!

Tomkó Bori

 

Tetszett? Oszd meg mással is!

Ehhez a bejegyzéshez egy hozzászólás érkezett.

  1. Szép

    Még szép hogy…

Vélemény, hozzászólás?