Sokak szerint a bejgli és a gyümölcskenyér (emitt), a mézes krémes és fatörzs (amott) elmaradhatatlan kellékei a karácsonynak.
Ez így is van jól.
Ha valamikor, karácsonykor még a legádázabb újítók is boldogan benyomnak néhány szelet zserbót és pár (tucat) hókiflit. De azért az sehol sincs előírva, hogy a teljes ünnepi időszak alatt csak tradicionális sütemények kerülhetnek az asztalra. Az meg főleg nem, hogy minden karácsonyi édességnek hatalmas robotmunkával kell előállnia.
Ez a mézeskalácstorta épp ideális ötvözete a hagyományos és modern vonalnak: a mézeskalácsnál talán semmi sem klasszikusan karácsonyibb, a mascarponehabbal rétegezve viszont az ismerős sütemény teljesen új dimenzióba kerül. Egy meglehetősen kellemes dimenzióba.
És ha már a dicshimnusznál tartunk, a torta nem csak finom, de még szétszórt háziasszony-barát is: mivel a mézes lapok már frissiben is puhák, inkább puszedli jellegűek, így nem kell őket jó előre megsütni (vagy ennek hiányában bosszankodni).
A gyümölcsös rész pedig – tökéletlen bevásárlólista esetén – szabadon variálható a kamratartalom függvényében: többek között az áfonya- és szilvalekvár is jól illik a tortához.
Az pedig már csak a ráadás, hogy mindez pepecselésmentesen megvalósítható: a torta végső összeállítását időzíthetjük a rántott hal kisütése és Mici néni gondosan elrejtett ajándékának bősz keresése közé.
De ha ezt az élményt kihagynánk, 1-2 nappal korábban is nyugodtan elkészíthetjük: az érés csak jót tesz neki.
Úgyhogy ha valaki nem ragaszkodik ahhoz, hogy még a szentestei csengettyűszónál is szakadjon róla a verejték a sütőajtónál toporogva, viszont szívesen előrukkolna egy látványos édességgel, akkor uccu neki! A többiek pedig ütemezzék a tortát a két ünnep közöttre!
Ugye neked is összefutott a nyál a szádban?
Nos, nincs más dolgod, mint kattintani a receptért a Sweet & Crazy blogra és elkészíteni ezt a csodát!
Recept ITT!