Evelin

32 éves egyedülálló nő, ezer éve kapcsolat nélkül.

És ami mögötte van…

15 éves voltam, amikor a család egyik barátja kapatosan beszorított a sarokba, és molesztált. Emlékszem, a családtagjaim – apáék, nagybátyámék, az összes unokatesó – kint főzőcskéztek a napon. Én meg a sarokba szorítva bénultan néztem farkasszemet a vén trógerral, és azon imádkoztam, mikor erősen a lábam közé nyúlt, felhajtva a szoknyámat, hogy jöjjön már be valaki egy sörért.

Emlékszem, szuszogott, undorítóan lihegett bele a fülembe. Bénultságom egy idő után elmúlt, és mikor csapódott egy ajtó, kitörtem. Talán ennek köszönhető, hogy viszonylag olcsón megúsztam.
Olcsón… Ha csak a testi oldalát nézem.

Ha a lelkit, akkor azt kell mondanom, a mai napig kísértenek az emlékek. Az ő számlájára írom, hogy nincs normális szexuális életem.

17 voltam, mikor elvesztettem a szüzességem. Se akkor, se azóta soha, egyetlenegyszer sem volt orgazmusom.
Néha kellemes a szex. És ha nem vagyok teljesen józan, még az is előfordul, hogy kicsit élvezem. Mert olyankor a lihegésnél nem az a délután jut az eszembe.

Voltak párkapcsolataim, volt olyan is, ami sok évig tartott. Mesterfokon megtanultam eljátszani, hogy élvezem a szexet, hogy nekem is jó.
De az az igazság, hogy egy nagy hazugság volt az egész… Soha nem bíztam meg egyetlen férfiban sem annyira, hogy el tudjam engedni magam. Hogy el tudjam felejteni azt a sarokba szorítottságot, azt az undorító szuszogást.

Néhány éve már nem is erőltetem, hogy párt találjak. Belefáradtam a színlelésbe is.

A szex pedig nem hiányzik. Soha.

Evelin vagyok. 32 éves, és soha nem volt orgazmusom. Ez az én történetem.

És a tiéd mi? Elmeséled?