Igazság szerint, nem nagyon van időm sütni. Mégis, mindennap sütök.

Hogy ez így hülyén hangzik? Valóban.

Pedig tényleg, majdnem mindig van nálunk az asztalon házi süti, mivel évekkel ezelőtt ráleltem egy receptre, melyet a saját szám ízére faragtam és iszonyúan leegyszerűsítettem.

Ez a Süti 1 névre hallgató csokis sütim, melyet a gyerekek szeretnek, a férjem un, és amit sitty-sutty összedobok 2 (két!) perc alatt, s megy a sütőbe. És finom, variálható, laktató – és házi.

Az említett csoda mellé zárkózott fel múlt karácsonykor a ,,mediterrános” mákos krémes, melyet szentestére elkészítettem (közkívánatra gyümölcs helyett tört csokival szórva). Ezt követően négyszer tapsolta vissza a család szilveszterig… Meg is kapta rögtön a Süti 2 megtisztelő elnevezést.

És most, minden kétséget kizáróan megvan a Süti 3 is.

Ez a Nosalty tejes pitéje eredetileg, melyet egy kedves ismerősöm ajánlására próbáltam ki.

Kissé átalakítottam, ,,kanalasítottam”, gyorsítottam rajta és jelentem, irtó finom lett. Szintén pár perc az egész meló vele, majd kereken 30 perc a sütés.

Részemről: sütő bekapcsol –

összetevők géppel kutyulása –

sütőbe tesz, kivesz, kihűt.

Részletezve, a teljes folyamat a következőképpen néz ki:

Kelleni fog: kis cukor, kis liszt, 1 liter tej, 8 tojás.

• Sütőt bekapcsolni, 180 fokra állítva.
• 8 tojás és 6 evőkanál cukor zutty egy tálba: géppel összekeverni őket,
• ebbe bele 10 púpos evőkanál liszt, géppel ezt is belekeverni, majd
• bele 1 liter tej, szintén megzúgatni géppel. Én itt tettem bele 1 kiskanál vanília-aromát is, leginkább azért, mert volt itthon… És szerintem jó döntés volt.
• Az egész löttyöt (mert az!) szétosztottam két kerek, szilikon sütőformába, hogy végül szép pite alakot kapjak, majd az egészet betoltam a 180 fokosra felfűtött sütőbe.

Kész.

Két fontos dolog kell még, hogy jöjjön ezután:

Az egyik, hogy ne essünk kétségbe, lesz ebből valami

és az nem ivólé.

A másik, hogy a fél óra elteltével a látszat ellenére, bátran vegyük ki a rezgő, totálisan nem késznek látszó valamit a sütőből és hagyjuk levegőn teljesen kihűlni. 

Kihűlve már szépen szeletelhető és porcukorral és/vagy gyümölcsökkel körítve bátran tálalható is a kész piténk: egy alul tömörebb, felül krémesebb, nagyon finom, könnyű desszertet kapunk így.

Nincs más hátra, mutatom fotókon a végeredményt:

Végül… Rágódtam rajta és arra jutottam, hogy nem lenne tisztességes, ha elhallgatnám az alábbiakat:

Vigyázat, könnyű és finom, de nagyon! Aki nem nagy

önmegtartóztató, simán bever belőle egy fél karikát!

(Khm. Ilyen egyént, amúgy, személyesen nem ismerek. Csak gondolom, hogy létezhet ilyen, valahol, a nagyvilágban. Aki leül és a gyerekeivel karöltve elpusztít két teljes pitét, negyedóra alatt… És még csak meg sem bánja utána!)

GYH