Mindenki mutogat a másikra: ki lehetett ki hibázott,

s mi csak fejet hajtva várjuk, egyszer majd valaki megmenti a világot.

Hallgatod a híreket reggel és az egészet nem érted, miért mondják, hogy az emberiség a pusztulásra megérett.

Ha fiatal vagy álmodj, légy merész, ha felnőtt, akkor bizakodj, hogy lehetne!

Igazság abban, hogy minden ember különleges és a maga módján tehetne.

S ne azt mondd, mily őrültség e világnak szülni és ne ültess félelmet gyermekedbe,

hiszen a Te kezedben is van varázserő, mely új világokat teremthetne!

Istent kéred számon miközben nem is hittél sose benne,

mert hogy lehet, hogy ezt a sok szörnyűséget megengedhette?

S mint lázadó gyermek, mérgedben perzseled-e földet,

Te többet vártál, s nem érdekel ő mit várt el Tőled.

Először az erdők, a növények, az állatok…

a tüzet önmagad gyűlöletéből is táplálod.

Pedig senki nem várt Tőled többet barátom,

csak hogy mi emberi Benned mindaz okulva hibázzon!

-averseslány-

(kezdőkép: pexels.com)