A hétfők azok nem jók. Maradjunk ennyiben.
Hát mi a fenéről lehet fecsegni egy ilyen nem jó hétfő este a barátnőddel, amikor mindketten kifacsartak vagytok a munkától, a hidegtől, a téltől, a pasinélküliségtől, mint arról, hogy mitől is vagytok ti nők. Ha azok vagytok egyáltalán.
De tényleg!
Lehet-e nő egy nő önmagában, úgy „istenigazán”,
vagy ahhoz tényleg, mindig,
kivétel nélkül pasi kell?
Ha meg nem kell, akkor hogyan éled te meg önmagadban a nőiességedet, mi kell hozzá, és honnan nyerjél erőt, meg kitartást, amikor éppen abszolút nem érzed magad nőnek?
Minden másnak annál inkább. Kislánynak, csitrinek, csajnak, egyes ilyen nem jó hétfőkön már vénasszonynak is, de NŐ-nek, olyan nagybetűsnek, amilyen mindig akartál lenni kislánykorodban, annak nem.
Ezzel csak annyi a baj, hogy kislány már rég elmúltál, éppen itt az ideje a nagybetűsnek, mert nemsokára már vénlány leszel, és a kettő között nem is fogod tudni, hogy mi történt.
Ugye nem kell mondanom, hogy nem találtuk meg a megoldást. Engem meg nem hagyott nyugodni a kérdés.
Valaki mondja meg! Valaki mondja meg, hogy mitől nő a nő!
Hát megkérdeztem a Carrie-s szerzőtársaimat. Ők válaszoltak, én pedig összegyűjtöttem egy csokorba, nőnapra, nektek.
Nektek, bátor, büszke, misztikus, mosolygó, szerető nőknek, akik sohasem alkusznak meg.
(Hogy ezt miért mondom, arra a cikk végére rá fogtok jönni.)
Bori – A nő a házi tűzhely őrzője
Számomra a nő attól nő, hogy megengedi magának, hogy nő legyen, és ezt élvezi is. Nem kemény, mindent magától-magának megoldó, senki támogatására, segítségére nem szoruló terminátor, hanem hagyja, hogy a férfi is férfi legyen mellette.
Már az őskortól a nő a házi tűzhely őrzője, aki gondoskodó, melegszívű, érzelmes, olykor aggódó. De ő teremti az otthon melegét. És nem kell ahhoz tűsarkúban, agyig kifestve, mindig belőtt hajjal közlekednie. Ha jól érzi magát a bőrében, az látszik, anélkül is.
Zoé – A nő misztérium
A női lét, számomra misztérium. Én magam ugyanis fiúk közt nőttem fel. Talán pont ezért, sokáig inkább akadálynak láttam női létem az érvényesülésben, mint előnynek. Egészen húszas éveim elejéig nem is voltam más, csak egy fiús lány bő gatyában és kockás ingben. Aztán felnőttem, elért a nagy szerelem, egyszer, kétszer, háromszor. A harmadik után, már kezdtem kapizsgálni, hogy igazából mi nők, valójában az anyatermészet érzékletes alkotásai vagyunk. Ennek egyik ékes bizonyítéka, hogy testünk alkalmas egy új élet kihordására és világra hozására.
Erősek vagyunk, ha kell, érzékiek, máskor kölykeiket védő anyatigrisek, gyámolításra szoruló naivák, vagy éppen felfedezőnők és harcos aktivisták, akik jogaikért küzdenek.
Júlia – A nő büszke arra, hogy nő
Szerintem a nőiesség belülről fakad. Nem feltétlenül az öltözködéstől vagy a sminktől függ, sokkal inkább a viselkedéstől. Egy igazi nő természetes, valódi kisugárzása van, igényes magára és a környezetére, kifinomult, és tudja minek hol a helye. Odafigyel önmagára, őszinte, érzelmes. Ha kell erős, de nem akarja átvenni az erősebb nem szerepét.
Az igazi nő gondoskodó, van benne felelősségtudat, és igényli, hogy gyenge lehessen a férfi mellett. Nőnek lenni nem egy feladat, hanem egy olyan állapot, ami megfelelő önismeretet és önszeretetet igényel. Nőnek lenni jó és hatalmas büszkeség!
Eve – A nő az egyensúly
Azt hiszem, mi Nők az egyensúlytól vagyunk igazán Nők. Egy olyan finomra hangolt, láthatatlan egyensúlytól, ami bennünk lakozik, és segít minket a mindennapi úton tartani. Mondhatjuk úgy is: ez az egyensúly a mi navigátorunk. Viszont épp úgy, mint egy navigátorral, az egyensúlyunkkal is törődnünk kell.
Ha erre nincs időnk, akkor ez az egész felborul. Na, akkor vedlünk át kedves barátnőből házisárkánnyá, figyelmes anyából egy roncs biorobottá, és a tovább. Szóval na. Mi magunk vagyunk az egyensúly.
Agárdi Zsóka – A nő a szeretet
Érett nő csak akkor lehetsz, ha már elengedted a félelmeidet. Már nem zavar az a néhány plusz kiló, ha a kihívásokat mosolyogva fogadod, ha úgy tudsz szeretni, ahogy csak tőled telik. Mert egy igazi, őszinte nő nem fontolgatja, hogy mennyit adjon, és kinek, hiszen tudja, hogy rengeteg van még ott, ahonnan ez jött, a lelke sosem ürül ki. Csordultig van az élet szeretetével. Nem aggódik, ha valamihez nem ért, inkább mulattatja, hogy mások mennyit aggódnak a hiányosságaikon. Nem érdekli, hiszen tudja, hogy bizonyos dolgokban viszont ő a jobb.
Ha már a csalódások nem törik össze, hanem leckének fogja fel, és emelt fővel magassarkúban tovább tipeg, és hagyja, hogy a szél belekapjon a hajába, és elrepítse a gondokat…
Tudja, hogy mikor veheti elő a kislányt, ami ott lakozik benne, és hogy mikor legyen maga Seherezádé. Szüntelen óv és kényeztet, de nem felejti el, hogy magát is szeretnie kell minden nap…
Elenged, szeret, ölel, bátorít, megvalósít, vagy egyszerűen csak élvezi, és tudja, hogy az Élet valójában szép. NŐnek lenni pedig csudijó.
Szilárd – A nő nem megalkuvó
Számomra attól nő egy nő, ha képes önmaga lenni, ha képes magát elfogadni, ha képes önálló lenni, ha nem a rákent és ráaggatott tucatnyi kozmetikumtól és drága holmiktól érzi magát valakinek, ha tudja, mit akar, mire vágyik, és hogy elérje ezeket, sosem alkuszik.
Természetesen ezeket mindig úgy képes az élete részévé tenni, hogy másokon ne tiporjon át ezért. Ha pedig a nő léte mellett feleség és anya is, akkor ennek ne lássa kárát a családja.
Eszter – A nő mosoly
,,A stílusod elárulja, hogy ki vagy, anélkül, hogy egy szót szólnál.” (Rachel Zoe)
Szerintem attól igazán nő a nő, ha magabiztos. Tudja, mit akar, nincs elveszve a világban, tudja a helyét a kapcsolataiban. Van stílusérzéke, kialakult világképe. Saját szokásai öltözködésben, parfümben, sminkben.
Sokszor kiosztott szerepe van már a nőnek születésénél fogva is, főzni, gyereket szülni, háztartást vezetni. Szerintem ezek berögzült társadalmi elvárások, egy nő nem attól lesz igazi nő, ha folyton a fakanalat fog a kezében, a világ ennél sokkal nyitottabb. Humor, ész, értelem és egy igazi mosoly, hogy az igazi nőt lásd.
K.O. – A nő nem Gizi néni
Volt gyerekkoromban egy szomszédunk. Gizi néni. Öregnek láttam, nagyon öregnek, pedig épp csak 40 volt. Úgy emlékszem, szürke volt a Gizi néni. Szürke lapos talpú, eljárt sarkú cipőt hordott, szürke ormótlan ruhákat, szürke kabátot. Szürke volt a haja, fénytelen, szürke a tekintete. Nem volt benne élet. Se öröm, se bánat. Gizi nénit elkerülték a színek. Szürke volt a bajusza is. Sosem nevetett. Csak rosszallóan rám nézett, ha összefutottunk.
Azt kérded, milyen egy igazi nő? Pont az ellentéte Gizi néninek. Senkinek nem szabadna Gizinek lenni.
PinkAnyu – A nő bátorság
Én úgy gondolom, egy nő, attól nő, hogy ki mer teljesedni, és ezt megélni. Mire gondolok pontosan? Csak példákat tudok felhozni, apró dolgokban. Például, mer felöltözni és azt viselni, de ha slamposan, futócuccban téved be a közértbe, akkor sem hajtja le a fejét, hogy ,,úristenhogynézekki!” Mer mosolyogni, és nem érdekli, mennyi ránc jelenik meg az arcán eközben, de ha kell, képes fapofát vágni, hogy az ,,ellenség” ne lássa a ráncokat.
Hisz a saját döntés jogában, és ez által hoz is döntéseket. (Oké, néha baromságokat csinálunk, de ez még belefér.) Tud egyensúlyozni, karrier, család, önmegvalósítás között. Kisebb nagyobb sikerrel, de tud… S hogy ehhez kell férfi? Igazság szerint: nem árt a közönség…
A skatulyákban, vagy leginkább le- és kiosztott szerepekben egy nő nem vesz részt… Nem hinném, hogy a nő (és nőiesség) az, hogy megfelelni vágyunk (mert kell, és talán képesek is vagyunk rá) az ideológiáknak, jelzőknek, skatulyáknak, vagy béklyóknak.
