„Első álmom rólad volt,
Első álmom elröpült,
Még az esti szél nyögött,
Még az égen csillag ült.” 

Percy Bysshe Shelley: Indián szerenád

Első álmom rólad volt,
Első álmom elröpült,
Még az esti szél nyögött,
Még az égen csillag ült.
Lábaimban lakik egy
Szellem; az rejtélyesen
Húzott, hozott, vezetett
Ablakodhoz, édesem!

Csitt! A fekete folyón
Illat és szél úgy alél,
Mintha mákos álmokat
Tépegetne ott az éj.
Apadoz a zokogás
A csalogány csöpp szívén,
Mint ahogy a tieden
Kell hogy elapadjak én.

Jaj, bűvölj föl fűből!
Halok! Hullok! Ájulok!
Szórja csókkal szám-szemem
Szerelmed mint záporok!
Arcom fagyos és fehér,
Szívem dobzörgése vad:
Szorítsad szíved fölé,
Talán ott majd megszakad.