Balatoni lány vagyok, a déli part a szívem csücske, és (bár elmentem a városomból a gimnáziumi majd később, az egyetemi tanulmányaim miatt) mindig is azt éreztem, hogy az otthonom nem változott.

Boglár a családom, a tanítóm és az örök szerelmem.

Gyerekként még nem éreztem, mekkora dolog a Balatonnál élni. Nekem természetes volt az, ami másnak csak álom:

a hatalmas víz, megannyi lehetőségével.

A barátaim a középiskolában már éreztették velem, milyen nagy dologban van részem. Irigyeltek nyáron és kérdezgettek télen: „Mit lehet a Balatonnál ilyenkor csinálni?”

Ez a kérdés azóta is a leggyakrabban feltett kérdés,

amikor elmesélem, hogy honnan származom.

És én sosem tudom elmagyarázni, hogy mit lehet a Balatonnál télen csinálni. Mert ezt csak akkor tudja meg az ember, ha megtapasztalja, magába szippantja és átérzi.

Az iskola és a munkám aztán a fővárosba szólított, de mégsem éreztem soha, egyetlen percre sem, hogy végleg elhagytam volna életem legmeghatározóbb helyét.

A tudat, hogy bármikor hazatérhetek, hogy édesanyám ugyanazokkal az ételekkel vár, mint 15 éve, amikor még a gimiből vonatoztam haza minden pénteken, hogy tudom, hogy az a nyugtató víztömeg, az az utánozhatatlan illat és nyugalom ugyanúgy vár engem a kedvenc parti padomnál – ez a tudat mindig velem van.

Hiába a nyári pörgés, a sok ember és program,

én a Balatont ősszel és télen szeretem a legjobban.

Van egy éles határ az utolsó nyári programsorozat és az őszi csend beállta között. A helyiek ezt nagyon várják a nagy szezonális pörgés után.

Ilyenkor szempillantás alatt kiürül a város, és mindent elönt az ősz és a sárguló levelek látványa. A város megnyugszik, a tó pedig pihenni tér és kisimítja felületét.

Az őszi és téli Balaton kincs.

Nyugalom, tapintható csend, magányos hattyúk és kacsák, zörgő falevelek, tompa színek, ködös túlpart, megnyugvás, lelassulás, elhalkulás.

Nincs akkora nyüzsgés, mint nyáron, nem tud az ember lángost enni és nagyokat fürdeni, de tud valódi értéket találni. Megismerni egy másfajta Balatont, rátalálni egy újfajta nézőpontra, megszeretni a természetet, a víz energiáját és azt a különleges érzést, amit később sehol máshol nem érez majd.

Én nem tudok nem szerelmes lenni a Balatonba.

Tavasz, nyár, ősz, tél. Négy élet, négy szín, négyfajta lendület. És én pont így szeretem!

Minden arcában benne van az otthonom, a gyerekkorom,

és remélem: az öregkorom is.

Julia

Fotók: Böröczky Bulcsú