Pasik kontra apaság

Igen, pasik.

Szándékosan nem férfiak, mert véleményem szerint egy férfi nem kezdi el egyből a vészkijáratot keresni, amint az apaságnak csak a puszta gondolata is felmerül.

Környezetemben és korosztályomban egyre többször találkozom azzal, hogy a nő már szívesen vállalna gyermeket, a teremtés koronája azonban ennek épp az ellenkezője mellett érvel:

„még élni akarok”, „fiatalok vagyunk, még ráérünk”, „ahhoz pénz is kell”.

Igen, köszönjük szépen, ennyi elég is volt, a padlás megtelt, pincénk pedig nincsen.

Elmúltam huszonkilenc, párom harmincegy – hozzáteszem, imádja a gyerekeket – és mégis, mikor fél évvel ezelőtt ismét felvetettem, hogy mire várunk még, az arcomba kaptam, hogy én fanatikusan gyereket akarok.

Ugyan már!

A nőgyógyászom négy éve rágja a fülem, hogy mikor lesz már kisbaba, pedig férfi!

Most akkor ő is fanatikus?

Nem hinném.

A minap történt, hogy életem értelme a bejegyzések görgetése közepette egyszer csak felnevetett, majd elém tolta telefonját.

A képen egy fiatal srác volt látható egy három-, négyéves forma kisfiúval, nagy barkácsolás közepette. Tényleg aranyos fotó volt, engem is megmosolyogtatott.

Az ezt követő párbeszéd eképpen zajlott:

Én: – Aranyos. Kik ők?

Párom: – Főiskolás haverom meg a kisfia. Anya kimenőt kapott, ők meg ketten bandáznak otthon.

– És mennyi idős a srác?

– Annyi, mint én.

– Jééé, és gyereke van? – csodálkozást imitálva.

– Jah, becsúszott.

– Aham. Hát, úgy látszik, túlélte.

– …

Néma csend.

Magas labda volt, le kellett ütni. Erre nem tudott mit mondani.

De most komolyan!

Miért hiszik azt a mai pasik, férfiak, hogy egy gyermek születése egyben

az életük végét is jelenti?

Hiszen egyáltalán nem erről van szó, csupán egy új szakasza kezdődik, és Kedves Pasik, higgyétek el, ez közel sem a világvége.

Itt kezdődik el csak igazán

az a bizonyos nagybetűs Élet!

És látjátok?

A többi társatok is túlélte.

Németh Vivien

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.