„Nem gondol.”
A kissé leengedett ablakból a szél borzolja a hajam, nagyot szippantok csípős őszi levegőből, és vigyorogva fújom ki. Lassan lelazulok, érzem, hogy ki kell mosni a fejem, olyan tisztára, olyan hófehérre, amilyenre csak lehet.
„Nem gondol.”
Nem gondolni ártó szándékkal olyan kedves kis állatokra, mint a kígyók, békák, tetvek, patkányok, egyéb csúszómászók.
„Nem gondol.”
Suhanunk. Én és a gép. Senki nincs az úton a párán kívül, és kezd igazán kivilágosodni.
„Nem gondol.”
Minden levél virággá vált egy nap alatt, okker, barna, sárga, narancs, vérvörös… A többire szavam sincs, de most nem is kell, elég, hogy gyönyörű.
„Nem gondol.”
Érez. Hálát, megbocsátást, eufóriát, halhatatlanságot. Magasabb, erősebb rezgést.
„Nem gondol.”
Gyorsít. Hangosít. A sebességtől és a jellegzetes hangú „Dream No More”-tól semmi másra nem is lehet figyelni. Elértem a „Nem gondol” állapotot. És még fél nyolc sincs.
„Nem gondol. Nem gondol kard. Nem gondol néző emberek. Nem gondol ellenfél.”
(Kezdőkép: Unsplash)
